Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919 - 1920 - Pest megyei levéltári füzetek 8. (Budapest, 1985)
II. A fehérterror első szakasza
2.) Volt igazgatója szerint a következő erkölcsrombolő dalokra tanította az ifjúságot : "Én is annak a babája vagyok, aki engem egész éjjel csókolgatott." "Gyere az ölembe babám." A soroksárpéteri gondnokság 1919. szeptemberében még biztosra vette, hogy Knézy István tanitó "elcsapatása" vitathatatlanul "tiszta ügy". Csakhogy -időközben- Knézy sem "tétlenkedett". "Az 1919. márciusi leszerelésem után létfönntartás céljából, kenyerem biztositása érdekében, a látszat kedvéért sem csatlakozhattam a nyilt ellenforradalmárok közé ... A kényszer helyzet vitt ki május 1-én a fölvonulásra ... az iskolánk is megkapta a kiutalt vörös zászlót "A munka mindent legyőz” felirattal láttam el. .. nem ellenőriztem kartársaimat, sőt a szokásos vizsgákat is megtartottam. ... Proletár diktatúra bukása után visszatértem a községbe, majd Soroksárpéteri község elöljáróságától nyert megbizhatósági bizonyitvánnyal Kecskemétre távoztam, hol podgyászom volt a testvérbátyám a közelben lakott. Reá pár napra találkoztam az átvonuló nemzeti hadsereggel, oda fölhívásukra és önként becsatlakoztam s velük Dunántúlra meneteltem. 1919. évi szeptember hó 8-án megjelentem Soroksárpéterin s ugyanez nap Írásbeli jelentést tettem Szekszárdy iskola-igazgatónak, hogy katonai szolgálatot teljesítek..." Micsoda véletlenek! Podgyásza -bizonyára "véletlenül" - Kecskeméten maradt, véletlenül Soroksárpéterin helyezkedett el -amely vidékre véletlenül Héjjas Iván is elbujdosott- aztán véletlenül lett egy Kecskemét környéki rokona -de "véletlenül" sem irta le rokona nevét, lakhelyét- és véletlenül azt is tudta, hogy merre menetelt a Nemzeti Hadsereg. Viszont az biztos kizárt, hogy "véletlenül" került volna a Magyar Nemzeti Hadsereg Kaposvári Vadász Zászlóaljának 3. századába. Ilyen "hősi múlttal" a tarsolyában már csak az erkölcstelen "bakanóták” vádjára kellett érdemben válaszolnia. "... énekel- 124
