Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)

I. fejezet: Pest megye felszabadulása

Az utca majdnem összes lakói, tudtak arról, hogy mi ott vagyunk és mindenféle módon támogattak bennünket, pl. Pintye Jánosné, aki állandóan jelezte, mikor jött a razzia, id. Prieszol Józsefné, Barna elvtárs, Gazdag Ferencné, Mihályi Ferencné, id. Wagner Józsefné, az Onodi-család.

Meg kell említenem azt; is, hogy a szomszédos házban, ahol a már említett Farkas Ferenc Hoffer-gyári tisztviselő lakott, volt egy pince, amelybe csapóajtón keresztül egy kamrából lehetett lemenni. A kamra közvetlenül a ház oldalának volt építve. Ebből a pincéből ástunk egy hatalmas nagy bunkert az épület alá. A bunkerban, amelyben még fekhelyet is készítettünk homokpadokból, egy négy tagú, a deportálás elől megszökött, üldözött családot helyeztünk el, akiket Farkas Ferenc rendszeresen élelmezett. Egyik este Konok Ferenc, egy kétszeresen halálraítélt katonaszökevényt hozott hozrzánik, őt is a ház alatt levő bunkerba rejtettük. Mindnyájan épségben vészelték át a nyilas rémuralmat. A szökevény, Horányi elvtárs, kesztyűkészítő volt.

Miután a lakást kifosztották a nyilasok, be akartak vinni mindnyájunkat a pesterzsébeti nyilas központba. Köves elvtárs útközben ki tudta magát szabadítani a kötelékből és egy arra haladó villamosra felugrott. Erre az összes nyilas a villamos után futott, s az elvtársnők igy meg tudtak szökni. A nyilasok a nyílt utcán lövöldöztek a villamos után. A villamos megállóit. Köves elvtárs leugrott a villamosról, egy éppen arra haladó kerékpárost lelökött a kerékpárjáról és átszökött Kispestre Konok elvtárs búvóhelyére. Én közben próbálkoztam valamelyik házba beszökni és ott elrejtőzni, de a nagy lövöldözések miatt minden ház kapuját bezárták. Mivel a nyilasok látták, hogy Kövest már nem tudják elfogni, visszaszaladtak énhozzám és a puskaaggyal leütöttek. Ájultan cipeltek be a már nem messze levő nyilas központba. Ott egy vödör vízzel fellocsoltak és délután 4 órától éjjel egy óráig vallattak. Négyen-öten vertek egyszerre. Közben behozták Farkas Ferencet és szembesítették velem. Megkérdezték tőlem, hogy ismerem-e? Persze, én rögtön rámondtám, hogy sohasem láttam. Farkas is idegenül nézett rám és tagadta, hogy látott volna valaha. Erre Farkast szabadon bocsátották.

Később előállították Müller Sándor elvtársat is, aki este gyanútlanul ment haza a lakására és az ott őrtálló nyilasok rögtön elfogták. Müller elvtárs kihallgatásakor megint megkérdezték tőlem, hogy ismerem-e Müller elvtársat? Mondtam, hogy én ismerem, de ő nem tudta, hogy ott vagyok a házban, mivel a felesége bujtatott el er.gém és mikor ő hazajött a munkából, már nem láthatott bennün-75