Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)
I. fejezet: Pest megye felszabadulása
neki, hogy a nehéz viszonyok között ne kelljen egyedül utaznia. Gödöllőre érve, barátnőmmel együtt az általa kiválasztott helyeh várakoztunk, amikor egy Hungarista pártjelvényt viselő úr lépett oda, aziránt érdeklődött, hogy mi járatban vagyunk. Barátnőm válaszolt és adta meg a szükséges felvilágosításokat, mely után az igazoltató úr több társával együtt a főszolgabírói hivatalba kísért. Itt a főszolgabíró úr rövid kihallgatás után meghozta ellenünk a fentebbvázolt ítéletet. Bátor vagyok előadni, hogy nekem semminemű más szerepem nem volt, mint hogy barátnőmet útjára elkísértem, s így még szándékomban sem állott zsidó munkaszolgálatosért közbelépni, tehát arra ígéretet sem tehettem Még azt is bátor vagyok jelenteni, hogy rendes foglalkozásom van, melyben szorgalmasan dolgozom. Mély tisztelettel kérem Alispán Urat, hogy fent felhozott indokaimnál fogva az ellenem hozott ítéletet feloldani, s szabadlábra helyezni méltóztassék. Lázits Bozsena sk. 4. Méltóságos Alispán Úr! Alulírott Holly Sarolta budapesti (V. Alkotmány-u. 19. I. em. 1. sz. alatti) lakos mély tisztelettel fellebbezéssel élek Alispán Űrhöz, a gödöllői járás főszolgabírája által ellenem 1944. október hó 26-án, 1378/2-—1944. sz. alatt hozott azon határozata ellen, melyben engem internálásra ítélt olyan címen, hogy egy zsidó munkaszolgálatos érdekében akartam volna katonai parancsnokságnál eljárni. Alábbiakban bátor vagyok az eseményeket és a tényállást a valóságnak megfelelően előadni: 1944. október 26-án a kérdéses órára találkozót beszéltem meg egy nekem ismerős német hadseregbeli tiszttel (kinek nevét kívánatra hajlandó vagyok megnevezni) Gödöllőre, a főszolgabírói hivatal, illetve a katonai parancsnokság elé. Nevezettnek, kit röviddel azelőtt ismertem meg, Hatvan felől kellett gépkocsival érkeznie a megbeszélésünk értelmében Gödöllőtől vele együtt jöttem volna gépkocsin Budapestre. Ezt megelőzőleg találkozásunk alkalmával nevezettel beszélgetve szóba került, hogy annak a háznak házfelügyelője, melyben lakom, munkaszolgálatra bevonult, holott valószínűleg nem is lett volna köteles. Ez a német tiszt ismerősöm önként felajánlotta, hogy alkalom adtán az illetékes katonai parancsnokságnál tisztázni fogja, vájjon
