Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)
Cegléd történetéből
CEGLÉD TÖRTÉNETÉBŐL Cegléd a „Három város” gazdasági és sorsközösségébe tartozik. Története is hasonlatos a másik kettőhöz : Nagykőröshöz és Kecskeméthez. Egy-egy szál azonban Budapesthez és a Tiszántúlhoz is köti. A vonat másfél óra alatt eléri a fővárost és a Tiszántúl felé is jó az összeköttetés. A város a homok és fekete föld választó vonalánál fekszik. Tengerszint feletti magassága 9ő—105 m. Feltörő vadvizeit a Gerje és Peje csatornák vezetik le. A határ mintegy 50 000 hold, amelynek kellős közepén fekszik a város. Előnyös földrajzi fekvése alapján közlekedési gócpont, s ez már a régmúltban is nagy vonzóerőt gyakorolt. A tatár, kun, török pusztítások, történelmi viharok után is mindig új életre támadt. A két nagy folyóhoz való közelsége és a déli részek felé vezető „nagy utak” (via magna) rendkívül alkalmassá tették az emberi településre és ez az adottsága volt minden időben újjáéledésének forrása. A város régmúltjából nem sokat tudunk, de a 20-as évek végén előkerült ásatási leletek bizonyítják, hogy már évezredekkel ezelőtt is lakott hely volt. Bronzkori, szarmata és más itt lakó népekről vallanak a „föld alatti Cegléd” üzenetei, a régészeti leletek, amelyek a Kossuth Múzeum kiállításán láthatók. AZ A R P A I) - K O R B A \ a város csak kisebb lakott hely lehetett, mert környékén a régészek sok más — azóta elpusztult község nyomait találták : a tanyarendszer abban az időben teljesen hiányzott még. A város körüli községekre utal az 1368. évről fennmaradt ceglédi határjárási jegyzőkönyv, mely a város körül négy rombadőlt kőegyházat említ. így, feltételezhetjük, hogy a város első pusztulása 1091. évben lehetett, amikor a kunok — felhasználva László király távollétét — a Tiszán átkelve Cegléd és Nagykőrös környékét elpusztították, lakosságát elhajtották.
