Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)

Cegléd történetéből

Még ennél is nagyobb volt a tatárok pusztítása 1241—42. évben, amely után a lakosság száma annyira csökkent, hogy IV. Béla a lakatlan területekre kunokat telepített le.

A város múltjáról hiteles, okleveles adatok csak az Anjouk - korából vannak.

Cegléd városa nevét — miként azt Pais Dezső, a kiváló nyelvész, egy 1358-ból származó oklevélből kiindulva megfejtette — a „cegle-cigle” fűzfafajtától nyerte. Oklevélben első ízben 1290-ben szerepel a város neve, mikor IV. Kun László király Cegléden, tartózkodott. A város határa eredetileg Árpádházi királyi birtok volt és Erzsébet királynő adományozta Ceglédet 1388-ban az Óbudai Klarissza apácáknak, akik ezt — sokszor bár névlegesen — egészen 1792-ig, a rend feloszlatásáig birtokolták.

Cegléd története a XV. században — a szomszédos falvakkal szemben — folytonos határvillongásokban telt el. A város fő jövedelmi forrása a hármas útnál felállított, vám volt. Erzsébet- királynő, majd később Mátyás király a város lakóinak vámmentességet adott, hogy ezáltal a város lakosságát növelje. I. Ulászló 1444-ben kelt oklevele mezővárosi (oppidum) rangra emelte, vásártartási joggal. Később ugyanezt nem ismerték el s így Mátyásig falu maradt Cegléd.

A 7. ANJOUK A L A T T

Cegléd nagyott fejlődött, a város épült, lakóinak száma állandóan emelkedett. A templom és a jobbmódúak házai zsindellyel fedettek.

fi