Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)

Cegléd történetéből

Később, 1864-ben végrehajtották a legelőelkülönülési egyezséget. így a legelők felosztásával és a területek szántófölddé való alakításával fokozatosan megszűntek az akolkertek és városi beltelekkó alakultak át. Ugyanis a régi várost a déli részek kivételével akolkertek vették körül. Az akolkertek a nagyszámú jószág téli elhelyezésére szolgáltak, nagy istálókkal, de az akolkertekben tilos volt a lakóház építése, ott csak a jószágokat őrző pásztorok lakhattak. Az akolkertek megszűnésével egyidejűleg a jószágtartás miatt megkezdődött a külterületre (tanyára) való költözés. Előbb túlnyomóan csak tanyaszállások létesültek. A gazdák nyáron laktak a tanyákon. Télire csak a jószág és őrzőik maradtak kint, a gazda családjával beköltözött a városba. Később, miután a gazdálkodónak a munkahelyén : tanyán vagy Szőlötelepen való kintlalcás több előnyt biztosított a belterjesebb földművelés, a jövedelmezőbb jószágtartás következtében, mint amennyi előnyt részére a kettős szállásrendszer jelentett, megkezdődött a tanyára való költözés. (1949-ben 12 862 egyén lakott a külterületen, a belterületen pedig kevesebb a lélekszám, mint 1900-ban volt.)

A k I F fi Y F. 7. f: S VT A N

egész sor terv vetődött fel a nemzet és a város jövőjének megalapozására. Mindenekelőtt népszámlálást tartottak. A megejtett 1870. népszámlálás szerint a város határa 50 531 kai. hold területű, népessége 22216 lélek. A lakóházak száma 4752, a lakóteleké pedig 5673.

Megállapítható, hogy a régi város a mai belsővárosrész közepén feküdt és a többszöri elpusztulás után is ugyanazon a helyen, épült újjá. A mai templom és a tanácsháza környéke