Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)

Cegléd történetéből

e\ derefe^W. nép, s^erú \ árult TnWŞJ&ds*? L menye, vb?*'

iV Ini*

AZ 18t8-1B-f9.ES ESEMÉNYEK i« Kossuth ceglédi riadója

A város akkori vezetősége felismerte a szabadságharc történelmi jelentőségét és fegyverrel állott élére annak a küzdelemnek, „melynek célja a magyarság erőinek fokozása és a haladás ügyének áldozatos védelme volt”.

8 mikor 1848 szeptemberében országszerte ismeretessé váltak Jellasich martalócainak pusztításai, intő határozatot hoztak a kormány tudomására, melyben követelték :

,, . . . lépjenek a oselekvés terére, nyúljanak a legrendkívülibb eszközökhöz . . . Ha pedig a nemzet fiainak felfegyverzését halogatják, bizodalmunkat bírni nem fogják ...”

Egy héttel a határozat után Kossuth már Cegléden volt, s kibontotta a szabadságharo zászlóját az emlékezetes szavakkal : „Hozzád jövök el derék magyar nép, szegény elárult hazám reménye, vára, oszlopa ...”

Hogy kellőképpen érzékeltessük Kossuth személyes varázsát és szavainak gyújtó erejét és igazságát, megszólaltatunk egy szemtanút Kossuth kíséretéből — Jókai Mórt :

,,A hír villáma járt mindenütt elölte. Cegléd vásárterén már egy felzúgó tenger várt reá, a férfi fők tengere, melyet bullámmá paskoltak fel szavai, mint ahogy játszik a zivatar a tengerrel.

Kerek fekete kalapot viselt, hátralengő fekete tollal, viselete egyszerű volt, mint mindig.

Haném mikor szólt, óh akkor bíbor és arany volt rajta minden. Úgy árasztani maga körül fényt soha szónok nem tudta, mint ö. És soha őt magát szónokolni nem hallottam, mint e napok alatt. Soha nem ugyanazon beszédet amit itt, vagy amott elmondott, mindig mást, mindig olyant, mit a belső hév sugallt ajkaira. A nép sírt, mint ahogy sírnak az oroszlánok.

1 9