Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)
Cegléd történetéből
De hisz azok nem is voltak minden csendes kor szülöttének meghallani való szavak : Eljöttem, hogy megkérdezzem a magyar nemzettől, hogy igaz-e hát, hogy meg akar halni gyalázatosán, vagy élni akar dicsőségesen ? És az átok, amit végül mondott azon népre, mely hazáját el nem hagyná veszni, lehet-e annak szavait valaha elfeledni 1 !” „Az isten el fogja e népet átkozni, hogy a levegő méreggé váljék, mikor besztjja, hogy kezei alatt a termő föld ne teremjen mást, mint hitvány kórót, hogy a forrásvíz bűzhödjék meg, midőn ajkaihoz veszi, hogy bujdossák hontalanul a föld hátán, hiába kérve alamizsna kenyeret, és alamizsna helyet arcul csapandja őt az idegen faj, és lészen saját hazájában vándor koldus, kit, mint gazdátlan ebet, bátran verhet agyon mindenki, s mint bélpoklost mindenki kikerül...” Egy óra múlva Cegléd minden férfi lakója talpra lett állítva, a vezérek kinevezve, a tömeg csapatokra osztva : s még aznap este ment Kossuth tovább a Nagykőrösön megújult ugyanazon jelent lámpák világa, csillagok fénye mellett. . .” Majd így ír a továbbiakban Jókai : ,, Október 3-ánsaj átszerű jeleneteket láttak Budapest főutcái: Rendezett sorokban vonultak végig azon önkéntes csapatok, kik a magyar szabadságharc segélyére vérüket fölajánlották ... És azután, mint egy félelmetes óriáskígyó, melynek háta pikkelyek helyett kaszákkal és szuronyokkal fénylik, jött egy csapatban a háromezer ceglédi önkéntes néphad, s a háromezer ember riadó hangjával énekelte végig azt a bizonyos dalt, mely így végződik : „Mindnyájan el fogunk menni ! Éljen a haza !” Nem tudom érez-e még valaki valamit, midőn e dalt legelőször hallja ? Én sírtam !” Így tehát a híres Kossuth-nóta ceglédi eredetű. A hagyomány szerint a dallama régi kuruc énekből származik és szövegét Orosz János ceglédi csendbiztos írta :
