Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)
Cegléd történetéből
\ Tií nrt K ii 6 n olts A g idején a város „szultáni birtok” volt, sok kiváltságot élvezett, s ennek következtében alkalma nyílt az újjáéledésre. A feljegyzések szerint 1552-ben 150, 1559-ben 184-re emelkedett a lakóházak száma. Az újabb fejlődés azonban csak 1057-ig tartott, mert ekkor a szolnoki török had tatár segédcsapatai újból földúlták a várost. Cegléd 1686-ban szabadult föl a török uralom alól 146 évi rabság után. A város elmenekült lakossága ismét visszaszállingózott és bizonyára biztonságosabb idők köszöntöttek rá, mert a hódoltság megszűnésekor már ismét jelentős városként említik. A sokszorosan eltiport szabadság vágya azonban mindvégig ott élt a késő unokák lelkében, mert mikor Rákóczi fejedelem kibontotta a „Hazáért és szabadságért” indított harc zászlaját, a ceglédieket ott találjuk kuruoai között. A város komoly veszteségeket szenvedhetett, mert 1705-ben az oklevelek szerint, adó és tized elengedéséért folyamodtak a fejedelemhez, nagy szegénységükre hivatkozva. Növelte a város nyomorúságát a császári zsoldban levő rácok támadása, akik az egész várost újból földúlták .Az 1711 -ben megkötött szatmári béke lett az újabb fejlődés kiinduló pontja. Az óbudai Klariszszák visszanyerték földesúri jogaikat, telepítettek, megkísérelték hasznothajtóvá tenni a maguk számára birtokaikat. Miután a pozsonyi országgyűlés elhatározta a hadiadót, összeírták az egész országot. Cegléden 1715-ben 130 jobbágy, 15 zsellér háztartást, 1720-ban pedig 2 nemesi, és 190 jobbágyi adóképes háztartást írtak össze, valamint 3 kereskedőt. Ezek alapján a lakosság lélekszáma 1200—1300 lehetett. Megindult az iskoláztatás is és a „gimnáziumban” 1721-től 1752-ig 70 „tógátus” diák neve szerepel a jegyzőkönyvekben. Nevezetes évforduló a város történetében az 1753-as esztendő is. Mária Terézia uralkodása alatt ugyanis a pozsonyi Helytartótanács elrendelte, hogy a reformátusok adják vissza a már 214 éve birtokolt templomot a r. kát. egyháznak és megtiltotta a ref. iskola felső tagozatának működését is. A reformátusok 1753. március 27-i napján kiszorultak ugyan a templomból, de már december 10-én letették új templomuk alapjait egy mocsaras helyen 18 öl hosszúságban és 7 öl szélességben. A templomot egy év után át is adták rendelte10
