Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)

Cegléd történetéből

megkárosítani és legkisebben megbántani nem engedünk ... mindnyájan egy akarattal, mint az igazi Kurucok romlani és halni készen legyünk.

Hogyha pediglen ezen esküvósünket valaki csak gondolattal is megszegi... a gyermekei és gyermekeinek gyermekei által örökösen átkoztassék . . . utálatos káromlattal és mindenkitől kárhozott legyen !”

Dózsa az összegyűlt sereg előtt, a piacon meghirdette a nemesek elleni parasztháborút. Beszédét így fejezte be : ,,Fel hát magyarok egy jobb reménységre.” Illyés Gyula, aki nagy hatású drámában is feldolgozta Dózsa harcát, így ír Dózsa György beszéde a ceglédi piac jeles forradalmi versében:

Elképzelem, így szólt nagy bajszát törölve, néz a futó égre, majd a zajló földre, homlokán a harag rőt koszorújával s szinte tántorogva nehéz igazával indul Temesvárra süllyedni jeltelen szörnyű mocsaradba, magyar történelem!

S mint egy barát írta harcairól szólván: nyomorába ott tolong százhúszezer sátán!

Cegléd a XV. században élte első virágkorát. Népességének növekedése Pest vármegye harmadik városává emelte. De a parasztfelkelésben, majd a mohácsi vészben elvérzett a város. 1541-ben hosszú időre török uralom alá került.

A mohácsi vész után 1526. szeptember 25-én érkezett a török had a város alá, melynek hírére mindenki elmenekült. A törökök bosszúból az üresen talált várost felgyújtották, így pusztult el Cegléd harmadszor is.