Nagy Dezső: A tanácshatalom története Cegléden - Ceglédi füzetek 7. (Budapest, 1959)

III. A Tanácsköztársaság időszaka Cegléden, 1919. III. 10 - VIII. #-ig

- 45 -li» tesrutató ja Ca. /Heyeremann: Bemény o. hal ás a drámája/.

A közönség hangulata átragadt a színészekre is»persze 4o év távlatából nehezen lehet megállapítani hol romlott el a dolog,a közönség fegyelmezetlen magatartásán,vagy a színészek komolytalan játékán.

így»» Viola, az Alföld barázdája c. darab kapcsán a figyelmetlen színészeket is megróják:

"Tény és elég sajnos, hogy ezen változtatni egyelőre nem lehet, hogy a közönség a felvonások alatt túlságosan hangosan viselkedik,zavar ják a játszókat a későn érkezők,állandóan zajos a nézőtér, de ez nem jelenti azt,hogy a közönség rendellenes magaviseletét az őket nevelni hivatott színészek átvegyék. Már pedig ezt kell a színtársulat egy-két tagjánál tapasztalni .Tilt akozunk ez ellen .A színpad igen komoly és jelentős tényező az oktatás tekintetében,éppen ezért azt kívánjak, hogy a színészek mindegyike átérezze, milyen szép és fontos hivatása van és őszinte lelkesedéssel munkálkodjék közre az előadásokon." /92/

A helyi szervek lázasan keresték a színházi probléma megoldását és úgy vélték, hogy a közönség azért renitenekedik,nert nem tudják lekötni őket a 3zentimentális,giooses, polgári szemléletű darabok. Utasították Miklósyt,a társulat igazgatóját,hogy haladó szellemű színmüveket is mutasson be.

meg is történt,de sajrtoe a Bemén?.Sárga liliom.Tanítónő.a közönség részéről ismét nagymérvű meg nem értésre talált. A Képbizto&ságot is hibáztatták,hogy az elmúlt hónapok alatt a színtársulatok műsorát nem tudta összeválogatni az akkori követelményeknek megfelelően.

"összefacsarodott szívvel ültünk a nézőtéren és fájdalommal azt kell látnunk, hogy a proletárok nem értik meg, kinevetik a legtragikusabb, a saját életükből vett jeleneteket.