Nagy Dezső: A tanácshatalom története Cegléden - Ceglédi füzetek 7. (Budapest, 1959)
III. A Tanácsköztársaság időszaka Cegléden, 1919. III. 10 - VIII. #-ig
- 46 -iu u proletárok,akik «»berek sorstrapádiáin, proletárok hátán suhogó korbáeBÜtáseken hangoson ás jóízűen tudnak nevetni, fájdalmas szimbólumai a kapitalista társadalom aaa leIketienaégének, amellyel rettenetes kulturálatlanságba stUlyesetette a dolgozók tömegeit. "íe a színháznak mágia a tömegeket kell nevelni, tanítani , lépésről-lépésrs. Ka nág a színházba járó proletárok - ügyi át szikne» akarnak klasszikus ás szociális tragódiákat látni, tehát neve lóhat ás u vígjátékokat kell nekik bemutatni " /93/ Â hibák,neházságek állandó és kitartó bírálata mellett ne» feledkeznek »eg a város kultúrájának távlati szükségleteiről se» és ezért a népakarat állandó színházat követel Ceglédnek* A Kiklósy színtársulat eredményes működéséről szólva megállapítJák, hogy az elmúlt hónapokkal néni művelődési lehetőséget hozott a városba, de augusztus elején távoznak. Félve gondolnak a közelitő télre, "Amely a szegény oeglédiek számára nem jelent egyebet,mint havat, esőzést, hosszú, soha véget nem érő téli estéket, amelyeket, ha jól megy.méghozzá fütetlen szobában kell eltölteni." A téli kulturális élet, mindössze a két kis mozira és az időnklntl gyengeszínvonalú műkedvelő előadásokra korlátozódik .Pedig a kultúra iránti éhes megnyilvánulás »naponta megostromlott színházi pénztárnál és a zsúfolt nézőtérü előadásokban jelentkezik. "Nincs az a nagy áldozat, amit meg nem kell hozni, azért,nine a az a pénz, amit sajnálni lehet és éppen azért bízom abban,hogy e tekintetben úgy a helyi MT.mint a Művelődési Osztály, mint minden proletár testvérein teljesen egyetért velem: követelem az állandó színház felállítását.
