Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
91 SULYOK ISTVÁN 1887-1919 A Tanácsköztársaság idején az Abonyi Községi Direktórium, a Járási Munkástanács és a Megyei Munkástanács tagja volt. Nagy szerepe volt a nagybirtokok szocializálásában és a termelés beindításában. Mindvégig kitartott a proletárdiktatúra mellett, amelynek megdöntése után a Prónay-különítmény tagjai elfogták és halálra kínozták. SZABÓ FERENC Hidaskürt, 1906—1975 Napszámos, 1922-től tagja Csehszlovákia Kommunista Pártjának és az ugyanakkor alakult Vörös Szakszervezetnek. Pártszervezetében pártbizalmi majd sajtófelelős volt. 1938 után Pozsonyba költözött és a Tisó rezsim alatt illegális tevékenységet folytatott, antifasiszta sajtót teijesztett. A háború évei alatt sok üldözött elvtársat rejtett el lakásán. Összeköttetést teremtett a partizánokkal, akiknek élelmet, ruhát vitt és részt vett a partizánmozgalom javára indított pénzgyűjtésben. 1947-ben települt családjával Magyarországra, Budakeszire. Belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd 1948-ban alapító tagja lett a termelőszövetkezetnek. 1948—49-ben a DÉFOSZ titkára volt Budakeszin. Később a Törökbálinti Állami Gazdaságnál vállalt munkát. 1959-ben gyárban helyezkedett el, de súlyos betegsége miatt 1961-ben nyugállományba helyezték. Legutolsó munkahelye a Kelenföldi Tejipari Vállalat, ahol gépkiszolgáló feladatot végzett. Párttagságát 1922-től, munkásmozgalmi múltját 1919-től ismerték el. SZABÓ GYULA Negyed, 1906—1970 Mezőgazdasági munkás, majd 1924-ben kitanulta a tüzikovács-géplakatos mesterséget, és ettől kezdve ebben a szakmában dolgozott a deáki uradalomban. 1928-ban belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Amikor a kommunista pártot 1938-ban illegalitásba kényszerítették, tovább végezte pártmunkáját. 1939-től 1945-ig a magyar csendőrség megfigyelése alatt tartotta, 1940-ben munkahelyéről is elbocsátották. A bécsi döntés után az érsekújvári illegális kommunista irányító központtal tartotta fenn a kapcsolatot. Bújtatta a fasiszta rendszer üldözöttjeit. Az uradalomból történt elbocsátása után a budapesti Istvántelki Vasúti Főműhelyben vállalt munkát. 1943-ban — munkáshiány lévén — az érsekújvári fiókműhelybe helyezték át. A felszabadulás után azonnal tagja lett a legális CSKP-nak és 1945 áprilisától 1947. szeptember 1-ig a deáki pártszervezet elnöki funkcióját töltötte be. 1947 végén Maglódra települt családjával. Azonnal jelentkezett az István-
