Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
62 MAKOVICZ ANDRÁS Felsőzsámbék, 1896—1976 Géplakatos mesterséget tanult. Az első világháborúban az orosz frontra került. Fogságba esett, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után vörösgárdistaként harcolt a fiatal szovjethatalomért. Hazatért, s a Tanácsköztársaság idején belépett a Vörös Hadseregbe. A proletárdiktatúra megdöntése után Csehszlovákiában élt, 1923-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1926-ban Csehszlovákia Kommunista Pártjának tagja lett. Az 1930-as években Hontvarsányban lakott, sztrájkok és földmunkás bérharcok szervezésében vett részt. Közvetlen pártmegbizatása különböző propagandaanyagok, sajtótermékek terjesztése, valamint a pártbélyegek árusítása volt. A második világháború idején pártutasításra részt vett a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Végigharcolta az 1944-es őszi csatákat, majd a felszabadulás után a népi milíciában szolgált 1947-ig, amikor Magyarországra költözött, tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak, a Nehézipari Minisztériumban, majd a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumban dolgozott 1951-ig, mint irodakezelő. Ezt követően — saját kérésére — visszament a szakmájába dolgozni, 1956 novemberéig több vállalatnál dolgozott, majd az ellenforradalom után — idős kora ellenére — jelentkezett a karhatalomba. Innen került nyugdíjba 1957 végén, őrnagyként szerelt le. Nyugdíjasként sem pihent, aktívan kivette részét a mezőgazdaság szocialista átszervezésében és más pártmunkák végzésében. Munkásmozgalmi múltját 1917-től, párttagságát 1926-tól ismerték el. MALI PÉTER Budakalász, 1908—1944 Szerb nemzetiségű volt, parasztcsaládban született. A kőműves szakmát választotta. 1936-ban megalakult az MSZDP Budakalászi szervezete, amelynek alapító- és egyben vezetőségi tagja is volt. 1944-ben, a német fasiszta megszállás alatt Máli Pétert többedmagával Nagykanizsára internálták. 1944. október 20-án Nagykanizsáról elhurcolták, további torsa ismeretlen. MARÁCZI ISTVÁN Gerse, 1893-1975 Szülei cselédemberek voltak, tizenkét gyermeknek adtak életet. István 13 éves korában Budapesten kovácsinas lett. Tanítómesterei magukkal vitték tüntetésekre, gyűlésekre. 1914-ben elsők között vitték ki a frontra, ahonnan csak 1918 novemberében tért vissza. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Vörös Őrség tagja lett, részt vett több ellenforradalmi lázadás elfojtásában mint a hatos páncél vonat fő tüzére. A Tanácsköztársaság megdöntésekor román fogságba esett, de sikerült megszöknie és Pestre jött. Miután itt nem kapott munkát,
