Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
53 KOVÁCS JÓZSEF Kispest, 1912-1977 Szakmát nem tanult, segédmunkásként dolgozott. 1932-től az illegális KMP tagjaként a Vili. és a IX. kerületben tevékenykedett „Dodó” fedőnévvel. 1932 és 1944 között a Vörös Segély bélyegeit árulta és részt vett a bebörtönzöttek megsegítésében. Tevékenységéért többször letartóztatták, súlyosan bántalmazták. 1944-ben azon a címen tartóztatták le, hogy kommunista összejöveteleket tart, de bizonyíték hiányában felmentették. Állásából azonban — vásárcsarnoki segédmunkás volt — azonnali hatállyal elbocsátották. A felszabadulás után visszament a vásárcsarnokba dolgozni, megalakították az MKP helyi szervezetét. 1951-ben Szigetcsépen volt halőr, s ugyanezidőben a majosházi pártalapszervezet vezetőségi tagjaként tevékenykedett. 1954-ben Csepelre költözött és 1955-től a Csepel Autógyár dolgozója lett. Az 1956-os ellenforradalom ideje alatt megszervezték a motorgyárban a fegyveres őrséget. 1957-ben a Munkásőrség szolgálatába lépett. Egészségi állapota miatt, 1968-ban nyugdíjazták. KOVÁCS LAJOS Budakalász, 1910—1943 Kovácssegéd, már tanoncként megismerkedett a munkásmozgalommal. 1924-től részt vett különböző baloldali munkásmegmozdulásokban. Szoros kapcsolata volt a Munkás Testedző Egyesülettel, különböző illegális kiránduláson vett részt, mint „ifi”. 1932-ben tömegtüntetésre felszólító május elsejei KMP-röplapokat terjesztett, rendszeres látogatója volt a „Gödi-fészek”-nek, ahol politikai ismeretei kiszélesedtek. 1936-ban a SZDP budakalászi szervezetének alapító tagjaként szervezte a helyi politikai életet. 1942 áprilisában a402-es Büntetőszázadba került. 1943-ban Ukrajnában egy keretlegény agyonverte. Fogolytársa Kossá István kommunista vezető temette el. KOVACS1K MIHÁLY Vác, 1885 -Vasesztergályos. 1917 decemberében a Gyermekbarát Egyesület váci fiókjának megszervezésében vett részt, és a Közélelmezési Bizottság vezetője volt. 1919. február 23-án az MSZDP váci kerületi kongresszusán a közigazgatási kérdések előadójaként szólalt fel és a reakciós tisztviselők eltávolítása mellett agitált. Megválasztották a Váci Járási Néptanács elnökévé, majd Pest vármegye Munkás- Katona és Földművestanácsa küldötteként a Tanácsok Országos Gyűlése tagja lett. 1919 áprilisában a váci forradalmi katonai törvényszék bírájaként részt vett a proletárdiktatúra védelmében. A Tanácsköztársaság leverése utáni napokban letartóztatják. A Pestvidéki Törvényszék 1920. június 11-én életfogytiglani fegyházra ítéli. 1921. november 1-én a második fogolycsere csoporttal a Szovjetunióba került. További sorsa ismeretlen.
