Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
54 KOZMA SÁNDOR Cegléd, 1874-1938 Nincstelen földmunkás-családban született. Napszámosként dolgozott, az első világháború idején, 1915-ben bevonult katonának. A román fronton 1916 októberében megsebesült, s Budapestre került. A háború végéig a Nyugati Pályaudvaron dolgozott lakatosként. A Tanácsköztársaság kikiáltása Cegléden érte. A Vörös Hadsereg élelembeszerzője lett. Az ellenforradalom hatalomra jutása után a kecskeméti törvényszék tíz évi fegyházra ítélte. Büntetését a Szegedi Csillag börtönben töltötte, 1924 karácsonyán amnesztiával szabadult. 1925-ben Budapesten helyezkedett el. Még ebben az évben tagja lett az MSZMP-nek és a KMP-nek, részt vett az MSZMP kommunista többségű parasztbizottságnak munkájában. Többször volt letartóztatásban. A KMP II. kongresszusa célul tűzte ki egy fél-legális parasztűjság kiadását és Országos Parasztbizottság létrehozását. Négy kerületre osztották az országot, a ceglédi kerületben Kozma Sándorra bízták a központi összekötő feladatát. A KMP Országos Parasztbizottságának első ülésén, 1931. február 22-én a rendőrség rajtaütött, a résztvevőket letartóztatták, két és fél évi fegyházra ítélték. A fellebbviteli eljárás folyamán szabadlábon volt. A pártnak így módjában állt illegalitásba helyezni, majd kijuttatni a Szovjetunióba. Az itthon elszenvedett kínzások következtében Kozma Sándor fizikailag teljesen összetörtén, megrokkanva került ki a Szovjetunióba. Dolgozni nem tudott többé. 1938-ban a törvénysértések áldozata lett. KÖVESI MÓR Budapest, 1892—1976 Nyomdász mesterséget tanult, 1912-ben szabadult, s még ez évben tagja lett a szakszervezetnek és az MSZDP-nek. Munkahelyén bizalminak választották meg. A Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt a Lakásrekviráló Bizottságnál működött, majd Veszprém megyébe küldték, ahol politikai nyomozóként tevékenykedett. A Tanácsköztársaság megdöntése után 1920-ban Csehszlovákiában, Pozsonyban Neufeld „Kozmos” nevű nyomdájában dolgozott, s nemsokára főbizalmi lett. Innen 1931-ben tért vissza Magyarországra. Dunakeszin telepedett le. Állandó munkahelyhez nem jutott, csak alkalmi munkából tartotta fenn magát. 1944-ben deportálták. 1945 februárjában tért vissza Dunakeszire és lépett be a MKP-ba, ahol a helyi pártvezetőségben tevékenykedett 1955-ig. 1949-től -1958-ig, nyugdíjazásáig a Tüzép vezetőjeként dolgozott. Párttagságát és munkásmozgalmi múltját 1912-től ismerték el.
