Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
107 haza Magyarországra, majd a MÉMOSZ kőfaragó szakosztályának lett a titkára. 1948 októberétől az É. M. 43-as sz. Építőipari Vállalat műszaki vezetője volt 1957. évi nyugdíjaztatásáig. Az 1956-os ellenforradalom leverésében fegyveresen vett részt. Párttagságát 1943-tól, munkásmozgalmi múltját 1933-tól ismerték el. VARKONYI ISTVÁN Cegléd, 1852-1918 Földmunkás, az agrárszocialista mozgalmak kiemelkedő vezetője. A XIX. sz. 80-as éveinek elején a városépítés nagy fellendülése hozta a fővárosba, mint napszámost. Itt hamarosan - családi örökségét ügyesen forgatva — módos emberré, háztulajdonossá lett. Ekkor, felnőttként fogott neki a tanulásnak, elvégezte a középiskolát és megismerkedett közben a szocializmus eszméivel. 1889-ben belépett az Általános Munkáspártba, s 1890-től mind jelentősebb szerepet játszott az agrárproletariátus szervezésében. 1896-ban az MSZDP vezetőségének tagjává választották. Várkonyi új lendületet kívánt adni a szociáldemokrácia lanyhuló falusi tevékenységének. Saját költségén kiadta a Földmívelő c. lapot. A pártvezetőség azonban bizalmatlanul szemlélte a tevékenységét, nem ismerte el pártlapnak a Földmívelőt, majd 1897-ben kizárta őt a pártból. Várkonyi ekkor megalapította a Független Szocialista Pártot, amelynek fő követelése a 100 holdnál nagyobb földesúri, illetve valamennyi kincstári és egyházi birtokok felosztása és a szegényparasztoknak 5 holdas parcellákként történő bérbeadása volt. Mozgalma hamarosan elterjedt az ország keleti és déli területein, s itt megjelent a Földmívelő szerbnyelvű testvérlapja is. Várkonyi mozgalma 1897/98-ban heves agrármozgalmakhoz, földfoglalásokhoz vezetett, amelyre példátlan hatósági terror, a Földmívelő betiltása és Várkonyi bebörtönzése volt a válasz. Az üldözések következtében a mozgalom a századfordulón széthullott. Várkonyi kudarcához hozzájárult ideológiája kiforratlansága, vonzalma az anarchizmushoz, idegenkedése az ipari munkásoktól, s a parasztság forradalmi energiáinak túlértékelése. Az 1905/6-os politikai válság idején Várkonyi megkísérelte újjászervezni mozgalmát, ám nem tudott eredményesen versenyezni az MSZDP vezetése alatt álló Földmunkás Szövetséggel, illetve Mezőti Vilmos újjászervezett szociáldemokrata pártjával. Szerény kezdeményezéseit a koalíciós kormáyzat 1907-től erősödő munkásellenes politikája megsemmisítette. 1914-ben fellépett a háború ellen s ezért ismét perbefogták és elítélték. Az újabb börtönből csak a halál mentette meg a szolnoki magányában élő agrárszocialista harcost.
