Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
108 VÁRNAGY PÁL Bagota, 1915—1974 Kifutó, 1929-ben Érsekújvárott sikerült elhelyezkednie egy kisebb üzembe munkásnak. Itt ismerkedett meg az ifjúmunkás mozgalommal, részt vett röplapok terjesztésében, jelszavak festésében, a sport- és kultúrmunkában. 1934-ben tagja lett Csehszlovákia Kommunista Pártjának. Egyik szervezője volt az 1934-es építőmunkás sztrájknak, bevonták a Vörös Segély munkájába is. Horthyék bevonulása után folytatta párttevékenységét az immár illegális Kommunista Pártban. 1940-ben ötvenedmagával letartóztatták. Nem ítélték el, de rendőri felügyelet alá helyezték. Ezt követően is végzett pártmunkát, de a gyakori katonai behívások miatt a folyamatosság megszakadt. A felszabadulás után azonnal bekapcsolódott a Csehszlovák Kommunista Párt munkájába. 1947 áprilisában települt át Magyarországra, ahol először az Áttelepítési Kormánybizottságban az antifasiszta iroda vezetőjeként, majd párttitkáraként dolgozott, később a Földművelésügyi Minisztériumba került. Kisebb megszakítással itt dolgozott 1953-ig, ezt követően Vízügyi szolgálatba került. Az 1956-os ellenforradalom után a karhatalomban teljesített szolgálatot, leszerelése után az Árvízvédelmi Készenléti Szervezetnél dolgozott. Párttagságát és munkásmozgalmi tevékenységét 1934-től ismerték el. VÁRÓCZI JÓZSEF Cegléd, 1893-1971 Nyomdászmesterséget tanult, s már inasként részt vett a május elsejei tüntetéseken. 1915-ben bevonult katonának, az orosz frontról 1917 őszén tért haza. A polgári demokratikus forradalom Kassán érte, ahol részt vett a katonatanács megszervezésében. A Tanácsköztársaság ideje alatt a ceglédi Népakarat betűszedője, majd a ceglédi munkaközvetítő hivatal vezetője volt. A Tanácsköztársaság alatti tevékenysége miatt többször zaklatták, sokszor volt munkanélkül, így kénytelen volt Budapesten munkát vállalni. 1935-ben a Metropolitan nyomda bizalmijává választották, 1935-től 1944-ig többször volt katona, 1944 augusztusában megszökött a munkaszolgálatból. A felszabadulás után Cegléden szervezte a nyomdász dolgozókat, majd 1946-ban az SZDP ceglédi szervezetében dolgozott. 1947-ben a Cegléd IV. kerületi SZDP alapszervezet párttitkára lett, majd beválasztották a városi képviselőtestületbe. Mint baloldali szociáldemokrata, aktív szervezője volt a két munkáspárt egyesülése előkészítésének és végrehajtásának. Ezt követően az egyesített ceglédi, később a szolnoki kiadóhivatalnál töltött be vezetői tisztséget, majd 1951-től nyugdíjaztatásáig (1955) a Tiszavidék nyomda telepvezetője volt. Amennyire egészségi állapota lehetővé tette, nyugdíjasként is aktívan részt vett a társadalmi- és pártmunkában. Munkásmozgalmi múltját 1919-től, párttagságát 1943-tól ismerték el.
