Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
106 szakmozgalom volt. Az első világháború alatt katona, az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején már az ácsok elismert vezetője, majd amikor beolvadnak a MÉMOSZ-ba, annak lesz vezetőségi tagja. A proletárdiktatúra kikiáltása után a Vörös Hadseregben harcol mint a MÉMOSZ zászlóalj politikai biztosa, s részt vesz az északi hadjáratban. A Tanácsköztársaság megdöntése után bujkál, majd elfogják, de bizonyítékok hiányában nem tudják elítélni. Szabadulása után bekapcsolódik az MSZDP tevékenységébe, 1921-ben Győrött, 1922-ben Pécsett párttitkár. Hosszabb tevékenységét minden esetben hatósági kiutasítás akadályozza meg. Az 1922-es nemzetgyűlési választásokon több nyütszavazásos kerületben fellép, mint képviselőjelölt, s a hatósági beavatkozás ellenére is alig marad alul. A 20-as évek első felében változatlanul vezető szerepet játszik mind a párt, mint a szakmozgalomban, s egyre markánsabb baloldali álláspontot képvisel. Tevékenységére a bécsi kommunista emigráció is felfigyel. 1923-ban elvállalja a KMP-vel való együttműködést egy legális baloldali ellenzéki mozgalom szervezésére, az MSZDP jobboldali vezetői paktumpolitikájának leleplezésére. Ebből az ellenzéki mozgalomból született meg 1925 áprilisában az MSZMP, amelynek elnöke Vági István lett. A legális forradalmi párt vezetőjeként gyakran került letartóztatásba s az üldözések harcos kommunistává edzették. A KMP I. kongresszusán a KB. tagjává választották. Az 1926-os választásokon a hatósági terror akadályozta meg abban, hogy az MSZMP képviseletében jelöltesse magát. Az 1927-es monstre Szántó perben, amely gyakorlatilag megbénította az MSZMP tevékenységét, Vágit négy és fél évi börtönbüntetésre ítélték. Fogsága idején részt vett a kommunista foglyok országos tiltakozó éhségsztrájkjában. Kiszabadulása után a Szovjetunióban telepedett le, a Profintem apparátusában dolgozott és 1935-től tagja volt a moszkvai városi tanácsnak. 1938-ban a törvénysértések során letartóztatták s 1940-ben a fogságban hunyt el. VARGA LÁSZLÓ Budapest, 1900—1971 Kőfaragó, 1917-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Vörös Őrség „repülő századában teljesített szolgálatot. Részt vett az ország különböző területein kitört ellenforradalmi zavargások leverésében (Munkács, Budapest, Dunántúl). A Tanácsköztársaság megdöntése után letartóztatták, két évig kényszermunkát végeztettek vele Tatabányán. 1922-ben szabadult, de továbbra is rendőri felügyelet alatt állt. Szabadulása után azonnal bekapcsolódott a MÉMOSZ munkájába. A sorozatos üldöztetések miatt 1925 őszén Törökországba ment dolgozni, s mivel itt is folytatta a szervezkedést, a magyar követség feljelentése alapján a török hatóságok 1933- ban kiutasították az országból. Hazatérése után ismét jelentkezett a MÉMOSZ - ban, itt végezte mozgalmi munkáját. 1935-ban a Kőfaragó Szakosztály vezetőségi tagja, 1940-ben elnöke s egyúttal a MÉMOSZ alelnöke lett 1944. november 3-i letartóztatásáig. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1944 novemberében Németországba (Dachau, Buchenwald) vitték. 1945 augusztusában tért
