Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

IV. Cegléd a Tanácsköztársaság időszakában

szóterek felállítása, gyermekelőadások bevezetése a színházban és a moziban, valamint állandó színház építése. A programot elfogadták. Elsőként a felekezeti iskolák és a magánzeneiskolák államosítását vitték keresztül. A tehetséges gyermekek számára ingyenes oktatást terveztek. Megállapodtak abban, hogy a nehezebb kérdésekben a Közoktatásügyi Népbiztossághoz fordulnak.

A gimnázium kiváló tanárai Braun Soma és Szilágyi Adolf vezetésével már április elején szervezetbe tömörítették a gimnázium felsőbb osztályú diákjait, hogy megismertessék velük a szocializmus tanait és csatlakoztak az Országos Diákszövetséghez. Braun Soma szemináriumot is indított a „szocialista diákoknak” a Kommunista Kiáltványról.

Az új közoktatásról újságcikk jelent meg Braun Soma tollából a „Népakaratában. A cikk bírálta a burzsoá közoktatás rendszerét és ideológiáját, majd felvetette a kérdést, hogy most kiket és mit tanítsanak.

„A proletárállam mindenkinek megadja a jogot a tanulásra, aki tanulni akar és akinek tehetsége is van. Eddig a szegény proletár nem iskoláztathatta a fiát, mert nem volt meg a módja hozzá, s ha a fia burzsoá kegyelemből mégis iskolába került, mindent megtettek arra, hogy neveltetése a kapitalista társadalom szájaíze szerint való legyen. A kommunista társadalomban mindenki tanulhat, aki akar. Csak olyat tanítunk, ami a szocializmust elősegíti a fiatalságban. Az új közoktatásban ezek lesznek a vezető gondolatok, nem is lehetnek mások, mert így akarja a legnagyobb úr, a nép. Nálunk Cegléden még más feladat is vár az oktatással foglalkozókra, a felnőttek oktatása. A feladat egyik része: műveltebbé tenni a tanultakat. Ezt a célt már szolgáltuk eddig is a szociális előadásokkal, melyeket jobban kiépíteni és rendszeressé tenni a jövő feladata lesz. A másik, a fontosabbik feladat: tanítani azokat a proletárokat, akiket a burzsoázia irigy dölyfössége kizárt a kultúrából.”

Braun Soma a későbbiekben is napirenden tartotta ezt a feladatot és írásai nagy segítséget jelentettek a helyes közvélemény kialakításában. Irt arról, hogy a protekciózás, kilincselés ideje már elmúlt, s az új középiskola tehetséges fiatalembereket akar nevelni, vagy olyanokat, akik a kirobbanó tehetséget vasszorgalommal pótolni tudják.

„De aki nem oda való, annak legjobb lesz már most más pálya után néznie. A proletárállam nem űz érzelmi politikát és ami a fő, nem akar heréket látni. Ennyit megszívlelésül a tanulók szüleinek és a tanulóknak.”

Hittan helyett a szocialógia oktatását vezették be a gimnáziumba. A felsőbb osztályokban Bucharin könyvét: a „Kommunista program”-ot, és Engels: „Kommunizmus alapelvei”-t olvasták. A diákok lelkesedéssel hallgatták az első előadásokat. Az iskolaév végeztének közeledtével több reformot vezettek be az iskolai oktatásban. Az új rend nem ismerte az elégséges tanulókat, csak a megfelelőket és meg nem felelőket. Folytatódott a gimnáziumi tanítás a Hadiárvaház helyiségeiben miután a gimnázium épületében katonák voltak beszállásolva. Július végén összeírták a tanköteles gyermekeket. Ez volt az első eset, hogy Cegléden ilyen összeírás történt. Most akarták átvenni a felekezeti iskolákat is, melyek átvétele eddig különböző akadályok miatt nem történhetett meg. A Tanácshatalom néhány nap múlva bekövetkezett bukása miatt ezt már nem oldhatták meg.

Már április közepétől az előadások és tanfolyamok tömegét szervezték meg, mind a fiatalok, mind a felnőtt dolgozók számára. „Minden proletárnak kötelessége, hogy tanuljon” jelszóval az összes tanerők bevonásával 7 tanfolyamot szerveztek: analfabéta, általános ismeretek, művelődéstörténet, üzemvitel, szociológia, mezőgazdasági és kulturális tanfolyamot. A tanfolyamok teljesen díjtalanok voltak és a szervezők minden egyébről díjtalanul gondoskodtak. A tanfo-44