Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
IV. Cegléd a Tanácsköztársaság időszakában
„Sápadt arcú, vézna budapesti gyerekek, a pesti kis proletárok jönnek a füstös, poros városból, a betegséget lehelő bűzös bérkaszárnyákból — ide le vidékre, hogy kis tüdejük, tágultan szívhassa az egészséget, vért és életet adó pompás levegőt, a vidék fenséges és illatos nyarán. Ügy kell fogadnunk ezeket a gyermekeket, a mi proletár testvéreinket, mint ahogyan azt tettük a múltban, amikor az osztrák gyermekeket láttuk el addig, amíg a magyar csemetéinket Károly király fenséges nevében alávaló módon sanyargatták idegen földön. Nekünk kell kárpótolni őket a múlt évi szenvedésekért és a rossz élelemtől, rossz életmódtól, a burzsoiá társadalom bűnétől sápadt, keskeny kis orcájuknak meg kell gömbölyödniök piros-pozsgás színt, életkedvet és vidámságot kell kapniok — azt amit ezektől az ártatlan csöppségektől gonoszul, lelketlenül elszedtek. A ceglédiek sem élnek aranynapokat, mégis hisszük és érezzük, hogy igaz szívvel, jó lélekkel minden egyes érző ember szívesen fogja látni házatáján a pesti gyerekeket, az életet adó nyár alatt. Hisszük, tudjuk, nem lesz ház a nyáron, ahol a vendég gyermekek boldog lármája és édes kacagása hiányozna.” Bizonyítéka a fenti dokumentum annak, hogy a legnehezebb helyzetben is nemcsak magukra, hanem a viszonylag még nehezebb helyzetben levőkre is gondoltak a ceglédi direktórium vezetői. Iskolai és iskolán kívüli oktatás és közművelődési tevékenység a Tanácsköztársaság alatt A helyi szervek a hatalom átvétele után nagy igyekezettel fogtak a kulturális ügyek és problémák megoldásához. Minden kulturális intézményt a dolgozók szolgálatába állítottak. A helyi értelmiség jórésze lelkesen fogott saját szakterületén a munkához. Példa erre az iskolán kívüli népművelés megindulása, előadássorozatok, ingyenes zenetanfolyamok, a sport, a színház és a könyvtár ügyeivel való aktív foglalkozás. Az ellenforradalom győzelme miatt a terveknek csak egy része valósulhatott meg, azonban ezek is bizonyítják a szocialista kultúra iránti igényt. Felállították a művelődési osztályt, melynek feladata a proletárszellem és a kultúra terjesztése. Tagjai: dr. Braun Soma, Fenyves Imre, Miklóssy Sándor, Reim Ádám, Vince Mihály, Lányi Imre, Schlosszer Ferenc, Matkovics István, Litovszky András, Holló Gyula, Szilágyi Adolf, Urbán Pál, Erdélyi Sándor, Bogdán Jánosné, Zana Lajos, Göbölyös Pál, Kónya Kálmánná, Gerecze Ambrusné, Habony József, Adamecz Jánosné voltak. Március végén már több esemény jelezte a kulturális élet megindulását: A „ceglédi összmunkásság vigalmi bizottsága” által előadott Szigligeti: „Csikós”-a; Ady-est tervezése Schöpflin Aladár bevezetőjével és számos ismeretterjesztő előadás tartása. A „Népakarat” júniusban megemlítette, hogy a vörös katonák fegyverrel a kezükben adták meg a lehetőségét annak, hogy a megakadt kulturális munka újra nekilendüljön, hogy a „régi pocsolya helyébe, a régi undorító álkultúra helyébe, új egészséges és terebélyes kommunista kultúrát ültethessünk.” A „Népakarat” állandóan sarkallta a Művelődésügyi Osztályt, hogy a munkásság művelődésére, nevelésére vonatkozó terveket hajtsák végre. Július elején a Művelődésügyi Osztály ülést tartott, ahol számba vették az elvégzett és el nem végzett feladatokat. Neményi Mátyás terjesztette elő a megvalósítandó intézkedéseket: szabadiskolák felállítása, egészségügyi intézkedések keresztülvitele, beteg gyermekek külön tanítása, gyermekkórház, napközi otthonok felállítása, dolgozó szülők ellátatlan gyermekeinek ellátása, gyermekját-43
