Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
IV. Cegléd a Tanácsköztársaság időszakában
A július 8-án kezdődött tisztogatási akció a szakszervezeti csoportok körében indult el. Ennél sokkal fontosabb feladat lett volna a párton belüli „tisztogatás” megkezdése és lefolytatása. A „Népakarat” július 8-i száma ezt írta: „A munkásság egy részében nincs meg az a forradalmi áldozatkészség, amelyet a proletárhatalommal szemben tanúsítani kellene. Az ide nem való elemeket eltávolítjuk”. Reiner Albert szociáldemokrata párttitkár javasolta, hogy a pártbalépés feltételeit szigorítsák meg: „Csak azokat lehet beengedni — mondta — akik proletárszempontból megfelelnek. A szakszervezetek — folytatta — ma a gazdasági élet faktorai, ide azonban bekerültek indifferens elemek. A párt azonban az összmunkásság bizalmi testületé és ennek tagjai csak elvhűek, szocialisták, forradalmárok és megbízhatók lehetnek”. Sajnos a fenti események már későn történtek. Mindössze két hét volt hátra a proletárdiktatúra elestéig. A helyi hatalmi szervek és tevékenységük 1919 elején Cegléden a Munkás-, Paraszt és Katonatanács jelentős erőre és befolyásra tett szert. Így lehetséges volt, hogy 1919. március 10-én, a Nemzeti Tanács ülésén megjelent képviselőinek a polgári vezetők átadták a hatalmat. Ezzel lényegében a Néptanács vált Cegléden az egyedüli hatalmi szervvé. Tagja volt — többek között — Urbán Pál, Reiner Albert, Szálkái István, Zsadony Miklós. Ugyanakkor ez az esemény nem jelentette azt, hogy városunkban a proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság március 21-i kikiáltását megelőzte volna. Erre az eseményre 1919. március 21-én, illetve március 22-én került sor. Ekkor alakult meg a ceglédi direktórium, amelynek tagja volt Reiner Albert, Fenyves Imre, Göbölyös Pál, Horváth Ferenc. Az események gyors egymásutánban követték egymást. Április elején a helyi polgári lapokat beszüntették és a hetente háromszor megjelenő „Népakarat”, a Ceglédi Szocialista Párt hivatalos lapja lett a hírközlés eszköze. Hivatalosan csak április 6-án jelentették be a helyi Munkás-, Katona- és Paraszttanács, majd a Forradalmi Törvényszék megalakulását. A ceglédi munkástanács vezetői már első intézkedéseikkel igyekeztek szétzúzni a megbukott rendszer közigazgatási apparátusát, és kiépíteni a proletárdiktatúra intézményeit. Meghatározó jelentősége volt az első választásnak, amely szintén április elején zajlott le a városban. A szavazólistán 72 jelölt szerepelt. Először választhattak titkos szavazással a szavazati joggal addig nem rendelkezők, a nők, a 18—24 év közötti fiatalok. A szavazást megelőzően nagyarányú népgyűlésre került sor Cegléden, amelyen Nyisztor György, a földmunkásmozgalom közismert kommunista vezetője, földművelésügyi népbiztos, a Forradalmi Kormányzótanács tagja is megjelent és beszédet mondott. Többek között így fogalmazott: „Amíg béke nem lesz a világon, s a proletariátus el nem söpri mindenütt a kapitalizmust, addig mi sem tehetünk mást, mint ledönteni, lerombolni, elsöpörni a föld színéről ezt a beteg, rohadt rendszert, minden emlékével együtt.” 35
