Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
IV. Cegléd a Tanácsköztársaság időszakában
Ez a forró hangulatú népgyűlés volt a választás nyitánya. A leadott 10 000 szavazat többségét a hivatalos lista kapta. Ez a tény biztosíték volt arra, hogy a régi reakciós és bürokratikus közigazgatási apparátust félreállítva, a dolgozó nép érdekeit szem előtt tartva, maradéktalanul végrehajtják a Forradalmi Kormányzótanács rendeletéit, utasításait. (Április 17-én megválasztották a küldötteket a megyei intézőbizottságba. A ceglédi munkásmozgalom, és általában Cegléd forradalmi hagyományainak, ele nem utolsó sorban a mozgalom veteránjának, Urbán Pál személyének is szólt az a megtisztelés, hogy a földmunkásmozgalom régi harcosa, országosan ismert és megbecsült alakja, bekerült a Pest megyei Intézőbizottságba, majd a megyei direktórium elnökhelyettese lett.) A munkástanács nagy igyekezettel fogott felelősségteljes és nehéz munkájához. A ceglédi vas- és fémmunkások előterjesztésére és kezdeményezésére megtárgyalták egy vasipari nagyüzem felállításának lehetőségét, foglalkoztak a régi reakciós rendszer megbízhatatlan hivatalnokainak eltávolításáról, amely — mivel egyfelől a munkáshatalom erősítését és védelmét, másfelől az esetleges későbbi restaurációs, ellenforradalmi fenyegetés elhárítását célozta — helyes lépés volt és ezt a javaslatot egyhangúlag megszavazták. A megbukott rendszer hivatalnokai közül többen helyükön maradtak, részben mert viszonylag megbízhatónak tűntek nyilatkozataik, állásfoglalásuk miatt, illetve mert az általuk végzett munkakörök betöltésére hasonlóan képzett és jártas személy nem akadt. Sokan ezek közül őszintén kitartottak a Tanácsköztársaság bukásáig az ügy mellett, mások pedig az adandó alkalmat el nem halasztva, befolyásukat felhasználva, a reakció támaszai lettek. A megalakított termelési bizottság feladata volt az üzemek, házak, szállodák, a téglagyár a mozik és más intézményeknek az állami tulajdonba történő vétele. A közmegbecsülésnek örvendő személyekből megszervezték a város utcabizalmi rendszerét és rajtuk keresztül eleven kapcsolat teremtődött a várost irányító tanács és a lakosság széles tömegei között. Reiner Albert párttitkár minden tanácsülésen ismertette az országos helyzet alakulását, tájékoztatást nyújtott a városi állapotokról is. A főváros közelsége, a budapesti hírek gyors érkezése nagyban elősegítette a helyi feladatok kijelölését és a központi utasításoknak a gyors városi végrehajtását. 1919 májusában a munkástanács ülései gyérültek, főleg a helyi napi problémákkal foglalkoztak csak. Ez hátrányosan hatott az ügyek irányítására és megtárgyalására, elintézésére, ami az amúgyis meglevő nehézségeket fokozta. Az ülések ritkulásának magyarázata az, hogy május közepén a katonai helyzet miatt úgy tűnt, a direktóriumi tagoknak is fegyvert kell fogni és a frontra indulni, hogy a burzsoá román csapatokkal szemben megvédjék a Tanácsköztársaság vívmányait. A helyi vezetők is tettel válaszoltak a május 12-én érkezett fővárosi táviratra és minden idejüket, figyelmüket a frontra indulás készületei kötötték le. Mivel időközben a hadihelyzetben javulás állt be, erre nem került sor és június elején, egy hónapi szünet után, újra sor került tanácsülésre. Ezen az ülésen sajnálattal állapították meg, hogy a ceglédi közellátási helyzet rosszabbodott. Terveket dolgoztak ki, hogy a lakosság ellátását biztosítsák. Itt kell szólni a város proletárdiktatúra alatti közellátási állapotairól is. A Tanácsköztársaság az elveszett háború, a háborús évek okozta éhínség minden terhét örökölte. Az élelmiszerellátás hihetetlen alacsony színvonalú volt. Különösen érezhető volt ez a túlnyomórészt és elsősorban mezőgazdasági jellegű Cegléd lakosai 3G
