Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
IV. Cegléd a Tanácsköztársaság időszakában
IV. CEGLÉD A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKÁBAN A két munkáspárt egyesülése 1919 tavaszán megérlelődött a magyar polgári demokratikus köztársaság válsága. Jelentős szerepe volt ebben kívülről a Vyx-jegyzéknek, az antant fenyegető fellépésének, belülről a tömegek forradalmasodásának, a Kommunisták Magyarországi Pártja erősödő tevékenységének. A polgári demokratikus kormányzatnak ebben a helyzetben be kellett ismernie tehetetlenségét és gyengeségét és azt, hogy ezek között a körülmények között a fenyegető külső veszélyt képtelen elhárítani. A Szociáldemokrata Párt kibővített vezetőségének március 21-én összehívott budapesti ülésén heves vita után megegyezés jött létre, amelynek alapján a kommunista párt gyűjtőfogházában levő vezetői és a Szociáldemokrata Párt őket felkereső kiküldöttjei rögzítették, hogy a két munkáspárt egyesül a hatalmat átveszik és azt a munkás-, katona- és paraszttanácsok útján gyakorolják. Kimondották, hogy „a legteljesebb és legbensőbb fegyveres és szellemi szövetség kötendő az oroszországi szovjet kormánnyal”. Március 22-én a szikratávíró a világ minden részébe szétvitte a Forradalmi Kormányzótanácsnak — a nemzetközi proletariátushoz intézett felhívását. „A magyar proletárság ögyüttesen akarja megvívni az imperializmus elleni küzdelmet az orosz szovjetköztársasággal. Cegléden is az „egyesülés” elméletben a két párt megszűnését és egy új pártnak a létrehozását jelentette, azaz a kommunisták beléptek a Szociáldemokrata Pártba. Az ideiglenesen „Magyarországi Szocialista Párt”-nak nevezett párt a Szociáldemokrata Párt szervezeti felépítését is átvette. Vidéken is, országosan is nagyon sokféle elem került és kerülhetett ennek eredményeként komoly funkcióba, és kaphatott — hatását csak jóval később éreztető — feladatkört. Április elején felmerült a „párttisztítás”, később a párt és a szakszervezetek szétválasztásának programja és az utolsó hónapokban a kommunista párt újjászervezésének követelése is. Mindezek igen komoly problémákat jelentettek városunkban is. Cegléden az egyesült párt vezetői egyúttal szakszervezeti, munkástanácsi és intézőbizottsági feladatokat is elláttak. Voltak ugyan kísérletek a szakszervezetek és a pártszervezet egyes tagjainak eltávolítására, de a különböző szervezetek személyileg és bonyolult összefonódása miatt lényegében e téren a proletárdiktatúra bukásáig változás nem történt. 1919. májusának közepe táján erősödött a törekvés Cegléden, hogy „... a ki' épített pártszervezet erőssége legyen a kommunista eszméknek”. Egy hónap múlva a „Népakarat” így írt: „A ceglédi pártszervezet, amelynek a kiépítését végre most megkezdik, kell hogy az a vörös ököl legyen, amely állandóan ott van a burzsoázia felett és szükség esetén habozás és irgalom nélkül lecsap azokra, akik moccanni merészelnek”. 34
