Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
II. Cegléd az első világháború idején
A „Czeglédi Újság” 1918 tavaszán gyakran jelent meg fehér foltokkal tarkítva. Márciustól kezdve a lap fejlécéről törölték Beck Dezső eddigi szerkesztőnek nevét is (ki — mint Károlyi őszinte híve — cikkeiben határozott háborúellenes irányvonalat képviselt). A cenzúra nyomása miatt 1918. március és október között a helyi sajtóban egyetlen szovjetbarát írás vagy kommentár sem jelenhetett meg. 1918 elején szervezkedni kezdett a városban a polgári demokratikus ellenzék egyik csoportja: a női egyenjogúságért küzdő „Feministák Egyesülete”. Hosszú hetek előkészítő munkája után március 10-én került sor a zászlóbontásra. Ezt a városháza közgyűlési termében tartották meg. Nemcsak nők, hanem férfiak is nagy számban voltak jelen. A következő időkben a feministák ceglédi szervezete megindította agitációját a női egyenjogúság és a béke érdekében. Köztük és a helyi Függetlenségi Párt között szoros együttműködés alakult ki. Szuchovszky Lajos, a Károlyi-párt egyik ceglédi újságírója cikket is írt, melyben helyeselte a feminizmus célkitűzéseit, és állást foglalt az asszonyok és lányok politikai jogainak kiterjesztése mellett. A ceglédi baloldalnak nemcsak politikai kérdésekkel kellett foglalkoznia ebben az időszakban, hanem a közellátás problémáival is. A tél és a tavasz folyamán a dolgozó emberek a legszükségesebb élelmezési cikkekhez sem tudtak már hozzájutni. Különösen a tejellátás területén volt sok jogos panasz. Január végén a „Czeglédi Újság” közölte Nagy Tóth Istvánné munkásasszony levelét, aki joggal panaszolta: „a mi gazdáink napról napra mindinkább tanújelét szolgáltatják hallatlan kapzsiságuknak és mohó pénzvágyuknak.” Felháborodott hangon állapította meg: egyes nagygazdák inkább máshová viszik a tejet, hol drágán eladható, de nem adnak a helyi lakosságnak, „még betegágyas aszszonyoknak, csecsemőknek és betegeknek sem.” Sajnos az illetékesek nem tettek semmit a bajok megszüntetése érdekében. 1918 elején a Cegléd környéki kisparasztok körében nagy zúgolódást keltettek a hadsereg érdekében történő „rekvirálások”. Hatósági közegek jártak házról házra és a „feleslegesnek” ítélt készleteket lefoglalták. A kisparasztok felháborodásának hatására a helyi Függetlenségi Párt fellépett (bár óvatos formában) a rekvirálás ellen. A február 7-i városi közgyűlésen Czipkó László hívta fel a polgármester figyelmét az elkövetett hibákra. Joggal kifogásolta, hogy nem a nagyobb birtokok tulajdonosait sújtja a rekvirálás, hanem a kisgazdákat. A „Czegléd” pedig éleshangú cikkben foglalt állást a parasztok érdekében. „A nép türelmes, de ne éljenek vissza türelmével, mert ha a földmívelő nép egyszer felháborodik, végzetes következményei lesznek” — állapította meg. Az idézett cikk jól tükrözte a ceglédi földművesek nagyfokú elégedetlenségét. A helyi függetlenségiek jószándékú, de erőtlen akciója a rekvirálások igazságtalanságai ellen nem sok sikerrel járt. Mivel a hadsereg szükségletei egyre növekedtek, áprilisban ismét megkezdődött a kisparaszti háztartások zaklatása a „felesleges készletek” beszolgáltatása érdekében, és a jogtalan önkényeskedések folytatódtak. A város politikai élete az „őszirózsás” forradalom előtt 1918 első felében a néptömegek megnövekedett háborúellenes mozgalmai egyre több gondot okoztak a hatalmon levőknek. Ez válságos helyzetet jelentett számukra, de ezen még úrrá tudtak lenni. A monarchia vezető körei számára szerencsés helyzet volt, hogy 1917 ősze és 1918 nyara között hadseregüket vereség 24
