Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
II. Cegléd az első világháború idején
„Vesszen a háború!” Ezek a felkiáltások gyakran törtek ki a jelenlevőkből. Az augusztus 19-i gyűlés szemléltetően mutatta a helyi mozgalom növekvő aktivitását. A megnövekedett aktivitás kedvezően hatott a polgári demokratikus ellenzékre is. Ezen belül a „Függetlenségi Pártnak” volt igen nagy súlya Cegléden. Cegléden a Függetlenségi Párt tevékenysége június folyamán, a Tisza-kormány bukása utáni hetekben élénkült meg. Június 22-én gyűlést is tartott a párt. Ezen — a reakciót támadó felszólalások után — fontos határozatot is hoztak. Ennek értelmében meghívták a városba Károlyi Mihályt, hogy tartson itt beszámolót. Előző napon a városi közgyűlés táviratilag üdvözölte Cegléd képviselőjét a „népjogok kiterjesztése” körül kifejtett eredményes tevékenysége alkalmából. Károlyi Mihály ígéretet tett, hogy július 8-án Ceglédre jön. A helyi függetlenségiek komoly előkészületeket tettek. A Czegléd hetilapban Túri Károly szerkesztő „Gróf Károlyi Mihály üdvözlése” címmel írt cikket. Károlyi július 8-ra ígért ceglédi látogatása elmaradt. Augusztus végén kívánta Károlyi országos agitációs körútját megkezdeni. Ennek első állomása éppen Cegléd lett volna, ahol augusztus 26-án tervezte beszámolójának megtartását. Nagy előkészületek történtek városszerte. Augusztus 19-én a Függetlenségi Párt értekezletet tartott a városháza nagytermében, ahol elhatározták: mindent megtesznek Károlyi méltó fogadására. „Tartozunk ezzel mindenekelőtt nagynevű képviselőnknek, ki páratlan elvhűségével zászlóvivőjévé vált az új kor demokratikus eszméinek, de tartozunk saját magunk és Czegléd város régi hírnevének” — állapították meg. Sajnos, az előkészületek közepette újabb váratlan akadály jelentkezett. Fazekas Ágoston Pest megyei főispán ugyanis betiltotta a tervezett ceglédi népgyűlést. Végül szeptember első napjaiban kompromisszumos megállapodás jött létre. A főispán is hozzájárult ahhoz, hogy szeptember 16-án Károlyi beszédet tarthasson Cegléden, de nyilvános népgyűlés helyett csak zártkörű összejövetelt engedélyezett. Az a tény, hogy Károlyi most már mégis el tud jönni Ceglédre, újból élénk előkészítő munkára serkentette a ceglédi haladó erőket. A helyi Függetlenségi Párt szeptember 9-én felhívást intézett a lakossághoz, melyben a házak fellobogózását és más, ünnepélyes megnyilvánulásokat kért. A szeptember 16-át megelőző napokban falragaszok borították el a ceglédi házfalakat; ezek a plakátok a fogadtatás programját ismertették. Nagy érdeklődés közepette kezdte meg beszédét Károlyi Mihály. „Jogot, kenyeret és földet a népnek!” — ezek voltak régebben a jelszavak; most ezekhez egy, még fontosabb járul: a béke. Kifejtette Károlyi, hogy ő már a háború előtt elítélte a hivatalos külpolitikát. Ezért akkor is, azóta is gyakran illették „hazaárulás” vádjával, ami persze nem felelt meg a tényeknek. „Nem igaz —* állapította meg —, hogy háború alatt nem szabad a békéről beszélni. Nem lehet a vágyat elfojtani.” Megegyezésen alapuló, tartós békét követelt, amelyet a jelenlevők lelkesen helyeseltek. „Mi, magyarok — állapította meg beszéde végén Károlyi — meg tudtuk védeni hazánkat, de tudunk küzdeni a békéért is, s ... a békéért fogjuk ezentúl a legelkeseredettebb offenzívánkat vívni.” Szavait tomboló tapsvihar és éljenzés fogadta. Károlyi Mihály szavai után Hock János, a közeli Kecskemét országgyűlési képviselője mondott beszédet. Lényegében megerősítette a párt vezetőjének mondanivalóját. Hatásos párhuzamot alkalmazott, amikor felhívta a figyelmet 20
