Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
II. Cegléd az első világháború idején
arra, hogy Kossuth is Cegléden mondta el annak idején a magyar nép számára sorsdöntő beszédét. Hasonló szellemben szólalt fel Juhász Nagy Sándor és más képviselők is. A gyűlés végén a tömeg határozati javaslatot fogadott el, melyben követelte a békét, a demokratikus átalakulást. A ceglédi megmozdulással azonban nem csupán a helyi sajtó foglalkozott. Nyugodtan megállapítható, hogy a város napokig az egész ország érdeklődésének középpontjában állott. A fővárosi sajtó behatóan foglalkozott a ceglédi gyűléssel, elsősorban persze Károlyi beszédével. A „Magyarország” című napilap, „A ceglédi békeszózat” címmel lelkes hangú cikkel üdvözölte Károlyi beszédét. Visszatérve Cegléd politikai életére, megállapítható, hogy a lakosság békevágya ekkor már általános volt. Ezt egyre gyakrabban idézték a helyi sajtó cikkei. A Czegléd július 29-én szomorú évfordulóra emlékezett: a háború negyedik évébe érkezett. „Legyen vége már!” — ez volt a cikk alapgondolata. „Egy szó, amelyben összpontosul a mindenkori idők minden emberének vágya, reménye, egész földi boldogsága” — írta a lap szeptemberben a békéről, majd bizonyos reménységet fejezett ki: „Mintha hajnalodnék. Mintha eszmélnének az emberek.” Néhány héttel Károlyi beszéde után pedig megállapította: békére van szükség, mert „az emberiség nem vérezhet tovább, cél nélkül nem folyhat tovább a gyilkolás.” A lakosság háborúellenes hangulatát csak fokozták 1917-ben a közellátási nehézségek. „A közélelmezés egyre rosszabb.” — a Czegléd e májusi felkiáltása pontosan tükrözte a valóságot. A lakosság kenyérrel való ellátása igen hiányos volt. 1917. november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme fordulatot hozott a nemzetközi politikában. Cegléd közvéleménye is nagy érdeklődéssel fogadta az oroszországi proletárforradalom híreit. A lelkesedés természetesen a munkásság körében volt a legnagyobb. A ceglédi proletárok 1917. november—december folyamán számos összejövetelt tartottak, melyeken az októberi forradalom jelentőségét és a béke kérdéseit vitatták meg. November 25-én Budapesten rendkívüli szociáldemokrata kongresszust rendeztek, majd utána tömeggyűlésen fejezte ki szolidaritását a munkásság a fiatal szovjet állam iránt. Ezen a nagyszabású megmozduláson már a munkásosztály forradalmi szelleme jutott kifejezésre. Érdemes megemlíteni, hogy a Czeglédi Üjság rokonszenvező hangú kommentárban emlékezett meg a budapesti nagygyűlésről. Cegléd baloldali polgári közvéleménye is rokonszenvezett az orosz szocialista forradalommal. Ez a szimpátia azonban elsősorban a szovjet kormány békekezdeményezésének szólt: az oroszországi nagy átalakulás társadalmi vonatkozásainak alig szenteltek figyelmet. Az orosz forradalom és a béke összefüggésének felismeréséről tanúskodnak a helyi sajtó kommentárjai. Az orosz forradalom iránti tisztelet legszebb megnyilvánulása Horti Dezső cikke volt a „Czeglédi Űjság”-ban. Érdemes kiemelni ezzel kapcsolatban, hogy ez az írás említi először nagyrabecsüléssel a városban a proletárforradalom nagy vezérét: Lenint. A „Szabad Oroszország” c. cikk megállapította, hogy a fiatal szovjet állam „a föld izzó méhéből érkezett. Milliók és milliók izzó vágyából a béke és szabadság iránt”. A továbbiakban kifejtette: a békéért való küzdelem, „e nagyszerűen történelmi feladat az orosz népnek jutott. Ezért, hogy Lenin és Trockij — az idegenségükben is drága, kedves nevek — a leghivatottabb képviselői az orosz nép nagy egyetemének... Az orosz forradalom be fogja tölteni szent hivatását: a vérbe és pusztulásba merült világot meg fogja váltani.” 21
