Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
I. Agrárszocilaista mozgalom és Cegléd
A mozgalmak hanyatlásához 1898 után, nagymértékben hozzájárult a terror kegyetlenségig fokozott dühöngése, valamint azok a körülmények, melyekbe a „rabszolgatörvény” alkalmazásával kényszerítették a mezőgazdasági munkásokat. 1898 és 1906 között Pest megyében csak szórványos és méreteiben sem jelentős földmunkásmozgalmakra került sor. Az államhatalom képviselői 1899-ben jóelőre megszervezték a bábolnai, kisbéri és mezőhegyesi sztrájktörőtelepeket, ahol állami költségen készenléti aratókat gyűjtöttek össze. Bevetésüket Pest megyében ugyan mellőzték, mert 1899 nyarán sok földmunkás maradt munka nélkül. Irsán például 100 pár, Ceglédbercelen 50 pár és Cegléden 200 aratómunkás vesztette el „egész évi kenyerét”, többségük az előző év aratósztrájkjaiban való részvétele miatt. A sztrájkok és tömegmozgalmak időleges szünetében tovább folyt a szegényparasztság szervezkedése. A falusi lakosság körében Urbán Pál ceglédi szociáldemokrata vasárnaponként rendszeresen felvilágosító előadásokat tartott. A rendőrségi jelentés szerint Urbán Pál, a „Várkonyi-féle munkástöredék országos 11-es végrehajtó bizottságának elnöke” több ceglédi független szocialistával a Budapest—Szolnok vasútvonalon, telefonhálózat javításán dolgozik. Vasárnaponként a legközelebbi faluban előadásokat tart. Járt már Maglód, Tápiósüly, Tápiószecső és Tápióság községekben”. Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ugyanekkor — minden valószínűség szerint Urbán Pál tevékenysége kapcsán — a nagykátai főszolgabíró arról „panaszkodik a főispánhoz írt levelében, hogy az agrárszocialista uszítás” Ceglédről indul ki, és Tápiószecsőn Gazsi István és Pap Gergely napszámosok „teljes egészében ceglédi mintára” terjesztik a mozgalmat. Urbán Pál és kapcsolata a munkásmozgalommal Urbán Pál ceglédi jobbágy családból származott, szülei házas zsellérek voltak, 1847-ben kötöttek házasságot. Urbán Pál 1855. július 13-án született. Néhány iskolai osztály elvégzése után a földmunkások mindennapi életét élte, majd távirdavonalakat építő munkás lett. 35 éves korában ismerkedett meg a szocialista eszmékkel a Népszavából. A 80-as évek vége felé a ceglédi földmunkások egyre tűrhetetlenebbnek érezték helyzetüket és életkörülményeiket. A helyi lapok jelezték a mélyben kezdődő mozgást, de azzal „vigasztalták” a város polgárságát, hogy Cegléden nincs számottevő ipari munkásság, s ezért a szocialista mozgalmak itt nem ölthetnek nagyobb méreteket. Éppen ezért meglepődve vették tudomásul, hogy 1889-ben, az éledező szocialista sejt népgyűlés tartására kért engedélyt. Rendőri kérdésnek tartották az ügyet, a rendőrkapitány elutasította kérelmüket, mondván, hogy a rendezők nem lesznek képesek a rendet biztosítani: „.. .olyan egyének vannak szónokként bejelentve, akik közismert szocialista izgatok”. E közleményben tűnik fel először Urbán Pál neve. Urbán Pál és társai a Népszavát járatták; a lapból figyelemmel kísérhették a mozgalom országos eseményeit és az MSZDP álláspontját a munkásságot érintő kérdésekben. Közvetlen ismeretekhez is juthattak a vándorló mesterlegények révén, akik Cegléden sem voltak ismeretlenek, s terjesztették a szocializmus eszméit. A helyi lap beszámol arról is, hogy a helyi földmunkások 1890- ben részt vettek a fővárosban tartott első május 1-i ünnepségen. Ezidőtől kezdve az MSZDP számos röplapja és kiadványa eljutott Ceglédre, de a rendőrség szinte valamennyit elkobozta. A földmunkások gyűléskérelmeit 13
