Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

I. Agrárszocilaista mozgalom és Cegléd

éveken át elutasították. A helyi lapok a földmunkások „fölbujtójaként” Várkonyi Istvánt említik, aki Ceglédről származott el. 1893-ban azonban már nem térhettek ki egy szocialista gyűlés engedélyezése elől, de a városi tanács ellenakciója sem késett: 16 fővel emelte a rendőrség létszámát. A márciusban tartott gyűlésen Urbán Pál és Kardos József szónokolt. A gyűlésre a rendőrök, kapitányukkal az élen, teljes létszámmal kivonultak. Gubody polgármester is ott volt a hallgatók soraiban. Urbán Pál bátran beszélt a munkások állítólagos hazafiatlanságáról: „Mi a munkás hazafiatlansága? A munka, s hogy elesik a csatatéren? Mi a gazdagok hazafisága? Az, hogy amit a munkás termel, a gazdag elkölti...”

A helyi lap később eképpen jellemzi Urbán Pál szónok magatartását: „Urbán minden beszédjére elkészült, s azokat leírva a kezében tartja, néha-néha azokból igazította helyre magát, ha a beszéd fonalát elvesztette. Kétségtelen, hogy ő a munkások legjobb, legolvasottabb szónoka.”

Urbán Pálék a jólsikerült népgyűlés után a szervezet kiépítésére és egy munkásegylet alakítására törekedtek. Létre is jött 1896-ban a Ceglédi Szociáldemokrata Munkásképző Egylet, bár az alispán visszautasította az alapszabályokat, mert „nem közgyűlés, hanem népgyűlés határozta meg azokat”. Ettől függetlenül az egylet szervezeti élete megindult. A helyi munkásszervezet már 1895 őszén megmutatta oroszlánkörmeit: Károlyi Gábor váratlan halála miatt képviselőválasztásra készült a város. Urbán Pálék ekkor arra kérték az MSZDP vezetőségét, hogy állítson jelöltet, mert „megunták az urak garázdálkodásait.” A párt Bokányi Dezsőt jelölte.

Végülis Hegedűs Károlyt választották meg. Rövidesen, miután már több gyűléskérelmet elutasított a rendőrség, 1896 februárjában engedélyezték egy népgyűlés megtartását. Nem mintha közben a körülmények változtak volna, hanem mert Gubody polgármester kijelentette: ő is ott lesz a népgyűlésen és vitatkozni kíván a párt szónokaival. 10—12 000 ember gyűlt össze ez alkalomból. A párt részéről Rády Sándor mondott beszédet. A munkásnép nyomorának okairól, a Munkáskor megalapításának fontosságáról és a választójog kérdéséről szólt. A polgármester megkísérelte a vitatkozást, de a gyűlés résztvevői kinevették, mire a szószéket elhagyta. A Munkáskörbe annyi jelentkező volt, hogy alig győzték felírni őket.

Ebben az évben Várkonyi Istvánt beválasztották az MSZDP vezetőségébe. Várkonyi nagy lendülettel fogott hozzá a földmunkások szervezéséhez az egész országban, így Cegléden is. Lapja, a „Földmívelő”, amíg Várkonyi és a pártvezetőség nem szakított, hivatalos pártkiadványnak számított. Urbán Pál is írt a lapban, arra biztatva munkatársait, hogy ne szégyelljék szocialista mivoltukat munkaadóik előtt és szervezkedjenek, mert „így fogtok a rabszolga állapotból emberi helyzetbe jutni”. A Cegléden működő, korábban egymástól független három munkáskört egyesítő Földmunkás Egyesület vezetőségének tagja volt Várkonyi és Urbán Pál is.

Az MSZDP 1897 januárjában földmunkáskongresszust tartott Budapesten, amelyen Ceglédről Urbán Pál vett részt. Eddig végzett szervezőmunkájára figyeltek fel a pártvezetőség tagjai is, s a vidéki mozgalom egyik hivatott vezetőjeként tartották számon. Ő volt a kongresszus elsőnapi elnöke, s maga is több alkalommal felszólalt.

A helyi polgári sajtó gúnyolódó cikkei mellett Urbán Pálra felfigyelt a képviselőház is, és Cegléd városát olyan városnak tartották, ahol erős agrárszocialista mozgalom van.

Az MSZDP második földmunkáskongresszusán 1898-ban ismét ott találjuk Urbánt, aki az egyik tárgyalási napon elnökölt, majd a 11-es földmívelő bizott14