Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

Szabóky-utca között volt. Ma is van utcája »Fővárosunkéban, a József-utca és Tavaszmező-utca között, nem messze az utcától, ahol a háza áll.

A Táncsics-ház ma a Tömő-utca 2—4 szám alatt van. Ügy és olyan formában, ahogy megépítette. Ha homlokzatát a rekonstrukciós homlokzatrajzzal összehasonlítjuk, akkor feltűnik, hogy a kivitelezésnél nem követték pontosan a díszítés eredeti rajzát. A földszinti ablakok párkánydísze dúsabb, mint a tervrajzon s mindegyiken egy-egy szakállas fej-reliefet látunk. A házkapun is mutatkozik némi eltérés az eredeti tervrajz és a kivitel között, az udvari rész azonban olyan, ahogy Lohr építőmester eredetileg tervezte.

Az udvart évtizedekkel ezelőtt a Tömő-utca 2—4 számú ház tulajdonosa két kisebb épülettel építtette be. A kis, földszintes »vályogépület«, ami Táncsics első lakóháza lehetett s amelyről Karczag László építési főfelügyelő 1872 július 30-án azt jelentette a középítési bizottmánynak, hogy »le fog bontatni«, nem »bontatott« le. 1945 januárjában pusztult el a főváros ostroma alatt. Az ostrom nyomát a Táncsics-ház homlokzatán több, kisebb golyóbecsapódás jelzi. Ezek azonban csak a vakolaton okoztak jelentéktelen sérüléseket.

»Táncsics Mihály, a nép fia s a nép jogainak apostola, réme az erőszaknak és önkénynek, az anyaföld alatt porlik, de lelkét, magasztos eszméit, örökül hagyta reánk műveiben« — hirdette a felhívás, mielőtt »Összes Műveit« kibocsátották. Ezeknek a régi szavaknak ma új értéke, friss, eleven ereje van. A kor rideg, hálátlan és fölényes volt Táncsics Mihállyal szemben. Nem értették, nem merték, nem akarták megérteni. De az idő igazolta őt, aki a haladás sebzett, szenvedő harcosa volt.

És most, elfelejtett írásaival együtt, feltámadott. . .

81