Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)
Előszó
1862 október 18-án tartott ülésén határozott végleg a városi tanács az »aldunapart« kiépítése ügyében. A végső határozat Reitter javaslata mellett döntött és nyomban felterjesztették a Helytartótanácshoz.14 Reitter javaslata és a tanácsi döntés, illetve helytartótanácshoz intézett felterjesztés között alig van eltérés. A városi tanács a terjedelmes indokolás után kihangsúlyozza, hogy az új rakpartól, mely a Lloyd épülettől kezdve 350 öl hosszúságban a görög egyesültek templomáig épülne »a felső partra két kocsifeljáró készíttessék, éspedig egyike a kezdőpontnál, azaz a Lloydnál, másika a végpontnál, azaz a görögök tamplománál«... A helytartótanácsi felterjesztés kiemeli, hogy »a költségek egy nagy része a Széchenyi- és Attila-utcák között a Duna pesti partján fekvő s a felső rakpart építése által nyert két házhelyek négyszöge, azaz 8 házteleknek eladási árából fedeztessék.« Ezt részletezve megállapítja a felterjesztés, hogy »a Lánchíd-tér s az ezen már épült vagy épülőben levő házak mögött Pest városának 8 házhelye van, mely házhelyek a néhány év előtt épült felső Dunarakpart építése által részben a régi part, részben pedig a Duna ágyából lőnek teremtve. Ezen az Attila- és Széchenyi-utcák között fekvő, összesen körülbelül 2400 □-ölet tartalmazó s az ottani környék hivatalos becsára szerint mintegy 480.000 forintot érő, jelenleg egészen holtan heverő telkeknek eladási ára után befolyandó pénzösszeg fedezné, — mondhatni 2/3 részben az építendő új rakpart és kikötőhelynek költségeit.« Az építkezés költségeinek további egyharmad részével a tanács »egyelőre« nem foglalkozott. A felterjesztés egyébként megállapítja, hogy a felső dunaparton épített rakpart és kikötő nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.15 »A kereskedelem — olvassuk a tanács indokolásszerű véleményét — egy nagyobb s szintoly biztos révpartot és lerakóhelyet még mindig ott nélkülöz, hol a forgalom leginkább lön és maradand központosítva, tudniillik a Lipót-külváros alsó részében és a Bel-város felső részének legjobban benépesített partjainál.« A Magyar Királyi Helytartótanács 1863 április 11-én keltezett leiratában felel a városnak16 : »Azon érveket rendre elsorolván, melyek a pesti kikötő építésének déli irányban, a Lloyd épülettől kezdve egészen a görög templomig 350 vont öl hosszságbani folytatását a városi érdekekre nézve nemcsak előnyösnek, de sőt szükségesnek bizonyítják, elég támpontot nyújt egyrészről azon meggyőződés előidézésére, hogy Pest városának kereskedése minél nagyobb kiterjedést nyer, annál követelőbben igényli a vízi közlekedés eszközeinek, mint legolcsóbb áruszállításnak szaporítását 46
