Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

— ezek pedig egy biztos kikötőt nem nélkülözhetnek — s hogy Pest városa geographiai fekvésénél s eddig kivívott előnyeinél fogva hivatva van a dunai kereskedést a saját partjaihoz kötni — kell tehát, hogy a város a forgalom nagyobb terjedelmére minden szükséges eszközök beszerzése által eleve készülve legyen, — másrészről pedig minden kétséget eltávolít az eránt, — hogy a megkezdett kikötőépítésnek folytatása elutasíthatlanná vált, már azáltal, hogy a dunagőzhajózási társaság kikötője a duna medrébe mélyen besarkalván, midőn e hatalmas folyam a hullámait bizonyos pontig a pesti partoktól eltávolítja, ezeket öbölképződés folytán beiszapolással fenyegeti — e veszély pedig csakis a kikötő folytatása s annak a vízszabályozási vonal bizonyos pontjáig leendő ősz vekötése által elhárítható s továbbá, hogy Pest városa az eléggé undorító partoknak eltávolításaival s a már kész kikötőkhöz hasonló rakpartok elő-állításával nemcsak hogy díszben nyerend, hanem partvám jövedelmének emelkedésére is bizton számíthat.«

A Helytartótanács, mint országos Főkormányszék, azzal a meghagyással járul hozzá az Aldunapart szabályozásához és kiépítéséhez, hogy »az Angol Királynéhoz címzett vendégfogadótól, a görög templomig építendő új házak között egy új utcának nyitása feleslegesnek mutatkozik.« Az eladásra kerülő telkek árát, melyből a munkát fedezik, a Helytartótanács »egy millió forintnál többre« becsüli és utasítja a várost, hogy a telkek értékesítését »árlejtés útján eszközölje«, annak eredményét pedig minden esetben jelentse.

1863 szeptember 2-án a városi »bizottmány«, Krászonyi József főpolgármester elnöklete alatt, Alkér Antal tanácsnok, Emmerling Károly, Klenovits György, Staffenberger István és Szumrák Pál főmérnök jelenlétében (a jegyzőkönyvet Andreánszky Zsigmond tollnok vezette) megvitatta két építési vállalkozó beérkezett ajánlatát. A Luczenbacher-Gregerson társascég és Diescher József ajánlata között kellett választani. Miután a bizottmány »Diescher József építész ajánlatát kedvezőbbnek találta s elfogadandónak vélte«, ő kapott megbízást.17

Az első hang, mely a városi tanács önkényes eljárása miatt tiltakozott, a rab Táncsics Mihályé volt! A »Fővárosunk« előszavában ezt írja : »Rámnézve kebellázítólag hatott azon példátlan jogtalanság, hogy a pestvárosi hivatalnokok a városi közönségnek tulajdonát, ennek beleegyezése nélkül, eladni szándékoztak. Ez ellen szinte írtam és keményebben írtam és esdekléssel intéztem férfiakhoz, hogy vagy úgy, miként én megírám, vagy belátásuk szerint módosítva, magokévá téve, azt okvetlenül külföldön nyomassák ki, vagy legalább kéziratban terjesszék, s a városi tanács

47