Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)
Előszó
irányban oly hatalmas emeltyű megteremtése nélkül, a milyennek a pesti csatorna oly igen alkalmas.« A pesti Dunacsatorna és az országos csatornázás kérdése ezekben az években más szakembereket is foglalkoztatott. Ivárdy Dénes mérnök »A csatornázásokra!« című munkáját (Baja, 1863, Medersiczky-nyomda) Lonkay Antal egyházpolitikai napilapja az »Idők Tanúja« ismerteti. Poroszkay Ignác »Észrevételek azon tervre : mint lehetne Pestet jobb levegővel, jobb kutakkal ellátni«. (Pest Grill könyvkereskedésében 1865.) a torontálmegyei tiszteletbeli főmérnök terv-vázlatát ismerteti, melyet az Országos Gazdasági Egyesülethez nyújtott be. Mindezt azért említjük, mert valószínűsítik, hogy Táncsics a börtönben is tudomást szerzett a főváros és az ország napirendre kerülő építő-kérdéseiről. 13. 1826-ban készült el a dróthíd, Anton Frigyes bécsi szitásmester építette, 2340 forintért. 1875-ben bontották le, mert úgy elhasználódott, hogy életveszélyes volt rajta a közlekedés. (V. ö. Lestyán : Pest-Budai Regélő.) 14. 1842-ben épült fel a régi, tornyos Városháza, Kasselik Ferenc tervei szerint. Ekkor kétemeletes volt. Hild József építette rá 1863-ban a harmadik emeletet. Táncsics a »Fővárosunk« IX. fejezetében (37. oldal) írja : »A tanács ürügyet tud teremteni, hogy pénzkezelése ne mondathassák fosztogatásnak : a városházára emeletet építtet«. A Városháza épületét 1900-ban bontották le. Nyugati oldalához »ragasztva« állott a piaristák első háza, ablakaival a belvárosi plébániatemplom szentély - ablakaira nézett. Egyszerű házacska volt, 5—6 helyiséggel, melyekben »két osztály, aztán a rendház lakása és háztartása helyezkedett el.« (V. ö. A kegyestanítórendiek budapesti társházának és főgimnáziumának építkezése. Bp. 1918. Pátria Rt.) Táncsics lebontásra javasolt ódon piarista épülete ennek későbbi utóda, a régi Városház-tér (Eskü-tér), Kötő-utca (Piarista-utca), a Dunapart és a plébániatemplom közötti területen álló piarista-ház, mely a tér rendezése során került lebontásra, az 1920-as évek elején. Utoljára a kormány bérelte a fővárostól s a közélelmezési, illetve népjóléti minisztérium volt benne elhelyezve. Érdekes és jellemző Táncsics éleslátására, hogy amikor ő az épület lebontását javasolta : egyesztendős volt a piarista-ház, átalakított, kibővített formájában. »1863 Kisasszony havának (augusztus hó) 18-án a szokásos egyházi megáldás szertartásai szerint szenteltetett föl, hogy áldást osztó keblébe fogadhassa az édes szüleik karjai közül ismeret-szomjasan visszatérő honi ifjakat és ápolja őket az erény és tudomány éltető forrásával.« (V. ö. Az alapjából újonnan épült pesti kegyes tanítórendi királyi nagy-gynasium. Bp. 1863. Kozma Vazulnál.) 15. A Fehér Hajó-nak két udvara volt, írja Hevesi Lajos, a novellista-újságíró (1843—1910) a »Karczképek«-ben (Bp. 1876) s »hogy hajdanában mi célból építették, az fölöttébb világos. Egyedül csak azért, hogy az akkori nagyhídutca lakói át ne mehessenek az úriutcába s viszont. A Fehér Hajó tehát egyébre nem volt szánva, csak arra, hogy torlasz legyen. Végső korszakában úgynevezett szálloda volt«. Ha Hevesinek ez a megállapítása szatirikus is, teljesen helyénvaló. Táncsics lebontásra vonatkozó javaslata, illetve az épület kisajátítása 1869-ben valósult meg. A Közmunkák Tanácsa később sürgeti, hogy »Az Úri-utcának a Fehér Hajó telkén keresztül a Bécsi-utcáig leendő folytatásának eszméje végtelen horderejű. A Fehér Hajó épületének megindított lerombolása folytán az eszme a valósuláshoz közel áll.« (V. ö. Siklóssy László : Hogyan épült Budapest? 1870—1930. Bp. Fővárosi Közmunkák Tanácsa kiadása, 1931. Siklóssy ebben a munkájában érinti Táncsics városfejlesztő javaslatait is. Többek között ezt írja : »Táncsics »Fővárosunk« c. röpirata végeredményben a Közmunkatanács létesítésének kimerítő indokolását tartalmazza.«) 16. A Margithíd 1872—1876 között épült. A második állandó híd volt a Dunán, Pest és Buda között. A szigetre vezető szárnya 1910-ben épült ki. 17. 1896-ban bontották le a Sáros-fürdőt, a Gellérthegy tövében, a rakparton álló összes épületekkel együtt, a Ferenc József-híd budai fejének s a hídra vezető feljáró útnak kiépítése miatt. Ugyanakkor »határozatba ment, hogy a fürdő épületei alatt levő s az úttest alá eső hőforrásokat egy felépítendő új gyógyfürdő céljára kell biztosítani«. így született meg — igaz, csaknem egy negyedszázad alatt — a Sáros-fürdő modern utóda, a Gellért-fürdő, melyet 1918 szeptemberében adott át a főváros a használatnak. 40
