Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

eljárásnak tartja s »fohászban nyilvánítá« óhajtását, bárcsak Budapesten is »ilyesmit vennének zsinórmértékül az elüljárók«.

Bécsből kudarccal tér vissza, de hamarosan otthon lesz a fővárosban. Az otthont házassága alapozza meg. 1838 októberében feleségül veszi Seidel Teréziát,10 aki a szó szoros értelmében vett feleség, mert »vele a bajnak fele elesék«. A fiatalasszony fehérneműt varr, a férj napszámba jár és a tenyérnyi földdarabkán kertgazdaságot rendeznek be. Táncsics közben folyton ír, íróasztala fiókjában halomra gyűl a sok kézirat, a pesti kiadók nem fogadják el a munkáit, végülis elhatározza, hogy külföldre utazik azok »kinyomatása és elárusítása végett«. Bejárja Németországot, Belgiumot, Hollandiát, majd Páris következik, azután London.11 öt hónapig van távol s alig érkezik meg Pestre, Kossuth tanácsára máris menekülni kényszerül. Régebbi írásai, főleg Népkönyve12 miatt — kilenc könyvárusnak és kiadónak hiába kínálta, végül is elkeseredésében ingyen adta oda-a tizediknek — rendőrkopók lesnek rá. Hasztalan hagyta el otthonát, a spiclik felfedezik búvóhelyét,13 vasraverve hozzák a fővárosba, ahol előbb a Károlykaszárnyába (jelenleg Központi városháza), majd a várbeli Józseflaktanya börtönébe kerül, ahol Kossuth Lajos is raboskodott.14

Egy esztendeig és két hétig tartják itt bezárva. Graf ügyész készítette el a vádiratot, aki Táncsics »Sajtószabadságról nézetei egy rabnak« és »Népkönyv« című könyveiből azt olvasta ki, hogy azokban »alperesnek abbeli vétkes szándéka ömlik el, hogy ország - lási rendszerünk feldúlásával, a személy- és vagyonbeli jogok egyenlőségi elve terjesztessék«. A vádlevél hangsúlyozta, hogy Táncsics Mihály nagyon bűnös, mert a népet »csábító külfénybe burkolt tanoknak felkarolására unszolja«, olyan tanokra, melyek »ősi alkotmányunk felforgatását vonhatnák maguk után«. ítéletre nem került sor. Egy esztendeig és két hétig raboskodott. Börtönéből írja feleségének a »Gyásznapok emléké«-t, levelekben.15 Az első levélből16 tudjuk, miért lett ő Stáncsicsból Táncsics? Három gyermekük közül, kiket egymásután vesztettek el, Ilka volt a legidősebb. »Csodálatosnak tartám — írja az apa a börtönlevélben, — hogy e gyermek mindig így nevezett: Táncsics, az S-betűt elhagyva és pedig már akkor is, mikor sem Boldizséktul, sem odahaza Acsteszéren, mikor valánk, hol csakugyan az egész nép így nevez, ezt nem hallotta. Legyen úgy, imádott gyermek, emlékedre«.

Az utolsó börtönlevélben17 találjuk első nyomát Táncsics Budapest fejlesztésére irányuló későbbi működésének. Visszaemlékezve a nagy, külföldi városokra, ahol megfordult, ezt írja : »Nem szólok országos gazdálkodásról és haszonról, hanem csupán