Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

tén egy pesti német napilap szerkesztője5 bízza rá fia magyar oktatását. Ekkor történik, hogy Szalay László iskolatársa felhívja a figyelmét Vörösmarty Zalán futására, azzal, hogy vegye meg, mert a költőnek nincs pénze ebédre. Táncsicsnak magának sincs több pénz a zsebében, mint öt váltó forint. Megkéri Szalayt, vezesse el Vörösmartyhoz, akit amúgyis szeretne megismerni. És személyesen adja át a Zalán futása árát.

Szótár-írásba kezd. Előfizetést hirdet rá Eggenbergernél.6 Pár hét múlva közlik vele, hogy egyetlen előfizető sem jelentkezett, mert híre kelt, hogy a szerző maga is tanuló. Le volt sújtva! Ilyen állapotban köszöntött be az iskolaév vége és ő — gyalogszerrel — országos vándorútra, tanulmányútra indul. Kiéhezve, elcsigázva, lesoványodva érkezik haza. Haza? »Nem, csak egy nagy városba érkeztem vissza. Nem volt ott egyetlen család sem — írja, — melynek én, mint egyik tagja, hiányoztam volna s kinek szerencsés megérkezése fölött a ház népe örömünnepet ülhetett volna.«

Még mindig idegen Pesten, ahol 1831-ben kolerajárvány pusztít.7 Szerencsére »őrajta nem fog«. Két évvel később (1833) hatvan forintért eladja »Magyar és német beszélgetések« című munkáját Heckenastnak és a könyv — elfogy! Ettől kezdve élete végéig szüntelenül ír, ír és ír, de minél többet ír, annál erősebb összeütközésbe kerül a cenzúrával és annál közelebb jut a börtönhöz. Kolozsvárra utazik, nevelőnek, Teleki János gróf Sándor fia mellé.8 Elutazása előtt az Orczy-kert mögött telket vásárol, (hatszáz négyszögölet.) Egy kis viskó is áll rajta. A vételár 2100 váltóforint. Száz váltóforint előleget fizet, abban a reményben, hogy nevelői keresetéből a többit is lefizetheti. Az eladó — Steinbauer - nek hívták — nem elégedett meg azzal, hogy vevője »író« és »nevelő«. Táncsics kénytelen jóhiszeműen azt mondani, hogy »egyben pesti polgár«. Mialatt Kolozsváron tartózkodik, Steinbauer érdeklődik utána a pesti Városházán, ahol közlik vele, hogy Táncsics Mihály neve nem szerepel a pesti polgárok névjegyzékében. Visszaérkezve, polgárjogért folyamodik, de Seeber Károly polgármester9 azzal az indokolással utasítja el, hogy »nem ismeretes«. El kell adnia szívéhez nőtt, kedves könyveit, úgy törleszti az adósságot. 1837 tavaszán kertjét sajátkezűleg ássa fel, hogy burgonyával bevethesse. Telkes gazda Pesten, földműves-paraszt, aki nagyon boldog, mikor ősszel elvermelheti a gazdag burgonyatermést.

A következő évben Bécsben próbál szerencsét. Magyar nyelvleckékből akar megélni, de még havat sem lapátolhat, mert — magyar. Legfeljebb akkor kerülhet rá a sor, ha a bécsiek közül nem jelentkezik elegendő hómunkás. Ezt »igen igazságos és méltányos«

12