Fili Gabriella et al.: Látnivalók Pest megyében - Vendégváró (Miskolc, 2003)

Budapest, ahol az utak találkoznak

már a keleti gótok, más keletgermán törzsek, longobárdok, avarok, frankok osztozkodnak egymással - s Attila hunjaival - a majdani Pest, Buda és Óbuda területének birtokában. De várost nem építenek. A régit is csak tűrik, - ha lakják - fél évezredet át is lapozhatunk ilyenformán a krónikában.

A magyar honfoglalás évtizede - a 890-es évek - a budai oldalon, Óbuda térségében hoz először változást. Két és negyed századdal később Pest is megszületik. Már ezen a néven kapja első kiváltságoslevelét IV. Bélától.

A tatár pusztítást követő évek ezek, de egyszersmind a mai város formálódásának kezdeti időszaka is. Budán, a hegyen, erődöt épít a király, Pest is gyarapodik. A Margitszigetet újonnan szervezett egyházi közösségek, szerzetesrendek építik be s lakják. Óbudán a XIII. század végén országgyűlést tartanak; ekkortól kezdve a “Királynék Városaként” emlegetik, mert a mindenkori magyar királynék kapnak itt birtokot, s kegyúri jogokat.

A három település rangja, helyzete, gyarapodása időről-időre hangsúlyt cserél, de a fejlődés töretlen most már a XVI. század közepéig. Ekkor a világot meghódítani induló török hadak fészkelik be magukat, kerek százötven évre a magyarok fővárosába. A török nem épít. Építeni sem enged európai mintára. így marad ki a barokk, Budapest városépítésének történetéből, amely Bécsben s másutt pazar utakat, palotákat, kerteket varázsolt a középkor pincéi fölé. Mire a felszabadító hadak elűzik innen az igazhitűeket, alig marad valami örökségnek a középkori város(ok)ból, és semmi a nagy Mátyás király korában épült, Európa-hírű pompából.

Mindenesetre “új időszámítás“ kezdődik. A múlt század derekáig mondhatjuk egy lélegzetűnek, mert az 1830- as évektől - de bizonyos negyedekben,

a kiépülő Lipótvárosban például a XVIII, és XIX. század fordulójától -, már a klasszicizmus hódít. Ennek a stílusirányzatnak jegyében formálódik nagyvárossá Pest és Buda, hogy majdan - Óbudát is magukhoz emelve - világváros szülessen egyesülésükből.

Budapest, mint magyar főváros - egy a mainál jóval nagyobb Magyarországnak legelső városa - 1873-ban született a szó közigazgatási értelmében, amikor a Duna jobb és bal partján már háromszázezren élnek. Az egyesítés viharos fejlődést katalizál. 1896-ban már hatszázezren mondják magukat budapestinek.

A bérpaloták neoreneszánsz, historizáló tömbjei, a közpalotáknak a magyaros szecessziót megtestesítő sora - némi legújabb klasszicizmussal elegyítve -, egységes arculatú nagyvárost varázsol a Duna két partjára, így alakult ki a XX. század fordulójára a mai városkép, amelyet megbontott, megrontott ugyan a második világháború, de amelyhez minden rekonstrukció visszanyúlhatott. Ehhez képest a legújabb idők már nem sokat nyújtanak nekünk, városnézőknek. (A városlakóknak persze annál inkább: az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig felépült alvóvárosok gyűrűjét, a nagy lakótelepek falansztereit, amelyek Európa számos más pontján is fojtogató öleléssel veszik körül a régi városmagot).

Az 1800-as évek végére megszülető Budapest látszik leginkább a városban, ha belül maradunk a harmadik gyűrű ívén. Ilyennek dicsérik és szeretik az idegenek.

Egy gyönyörű város, egységes palotasorokkal, paradicsomi kulisszákat mutató hegyek karéjában, közepén a méltósággal hömpölygő Dunával, a folyóval, amely megszülte a várost.

m a0oAi>:i3 r, aüoi. a/ u iák iai.Ai.ko^iak