Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
A sajtó szerepe a közművelődésben
HÍRLAPÍRÁSUNK A SZÁZADFORDULÓN A kiegyezés utáni szabad szervezkedés egyik jeleként megjelent Cegléden is a helyi sajtó. Legelső lapunknak, a „Czegléd”-nek mutatványszáma 1878 karácsonyán jutott el az olvasók kezébe. Felelős kiadója és szerkesztője Lesska Nándor nyomdász volt. A szerkesztőbizottság tagjai: Forgács Endre ref. lelkész, Mokos Károly, a Polgári Iskola irodalom szakos tanára és Losonczi László nagykőrösi tanár. A vasárnaponként megjelenő lapot kezdetben 160 előfizető rendelte meg, s körülbelül ennyien vásárolták az alkalmi olvasók. A „Czegléd” mellett hosszabb-rövidebb ideig megjelentek más hetilapok is: Czegléd és Vidéke, Czeglédi Független Lap, Ceglédi Újság, tükrözve a város társadalmi megosztottságát, vagy a szilárd gazdasági háttér hiányát. Valamennyi lapunk ápolta a helyi Kossuth-kultuszt, és hűségesen beszámolt a város mindennapi életéről. Egyik legfőbb értékük, hogy sok helytörténeti adatot őriztek meg az utókor számára. A hírek és tudósítások mellett bőven jelentek meg itt versek és prózai írások is. A szerzők többsége teljesen műkedvelő, akik a helyi lapokon kívül másutt nem is próbálkoztak írással, de akad néhány íráshoz értő tehetség is, akik a város társadalmi eseményeiről hangulatos beszámolókat, novellákat írtak. Ilyenek voltak: Szikszay István, a vándorszínészből lett városi tisztviselő, Forgács Endre, a jó humorú ref. lelkész, Czíra Endre, a költői tehetségű fiatal banktisztviselő és mindenekelőtt Kárpáti Aurél, aki a fővárosban élve is küldött olykor-olykor cikket szülővárosa lapjai számára. A szerkesztők közül kiemelkedik századunk elején Hűbner Emil ügyvéd, a „Czegléd” főszerkesztője. A helyi lapokban megjelenő írások jelentették ebben a korban a város irodalmát. Ezek a lapok tartották fenn az irodalmi érdeklődést, és gyengeségük ellenére is fejlesztették az irodalmi ízlést. Igazi jelentőségük, hogy tájékoztatták a lakosságot a helyi élet eseményeiről abban a korban, amikor még nem volt rádió és televízió. Egyesületeink mellett ezek a lapok tartották fenn a közélet iránti érdeklődést, fejlesztették az együvé tartozás érzését. Feltűnő, hogy a tájékoztatás mellett mennyire igyekszenek nevelni is: állandóan ostorozták szellemi életünk tunyaságát, mert e lapok mögött mégiscsak a legöntudatosabb ceglédi polgárok állottak. HELYI SAJTÓ A HORTHY-KORBAN Az 1931-ben megjelent Cegléd Monográfia írja, hogy „a városban irodalomról nem lehet beszélni, sajtóról csak annyiban, hogy hat hetilap jelenik meg. Budapesthez való közelségünkre vethető, hogy egyetlen napilap sem tudott megalakulni, ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy a budapesti reggeli lapok aznap reggel 8 órakor, az esti lapok pedig másnap délután 3 órakor már az itteni olvasók kezében vannak.”32 Tehát ebben a korban is csak hetilapjaink voltak, és azok is „kizárólag a város érdekkörére szorítkoztak”. Helyi lapjaink a következők voltak: 1. Ceglédi Kisgazda. Szerkesztő dr. Dobos Sándor és dr. Antal István 2. Ceglédi Közlöny. Szerkesztő Kolofont József 3. Ceglédi Keresztény Újság. Szerkesztő Sárik Géza 36
