Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
A sajtó szerepe a közművelődésben
4. Ceglédi Hírmondó. Szerkesztő Simon János 5. Cegléd és Környéke. Szerkesztő dr. Hunyadi Ferenc és dr. Halász Kálmán 6. Ceglédi Napló. Szerkesztő Sárik Gyula A lapok kiadói általában a helyi nyomdatulajdonosok voltak: a Sárik testvérek, a Simon és Garab, illetve a Túri és Benedek családok. Az újságírásnak még ebben a korban sincs nagy tekintélye, egyetlen főszerkesztő sem tudott maga mögé komoly szerkesztőbizottságot összehozni. Kiemelkedik a felelős szerkesztők közül a népszerű nyomdász, Simon János, akinek lapját bátor társadalomkritikája miatt 1933-ban be is tiltották. O azonban nem hátrált meg, Ceglédi Hírlap néven új lapot indított. Ebben állandó rovata volt az Ipartestületnek, a Gazdasági Egyletnek, és itt jelent meg a legtöbb riport sportéletünkről. Az 1920 óta megjelenő Ceglédi Kisgazda ellenzéki lap volt, a többi mind kormánypárti, bár valamennyi lapunk „független politikai lap”-ként tüntette fel magát. A kor szellemét magáévá téve valamennyi helyi lap erősen nacionalista hangvételű volt, ez ellen egyedül Kolofont emelte föl a szavát: „A nemzeti eszme és a keresztény gondolat fanatikusai élnek közöttünk, akik nem bírnak elég türelemmel arra, hogy bevárják a kormány törvényes intézkedéseit. Ezek a fanatikusok türelmetlenségükkel árthatnak magának a nemzeti eszmének és a keresztény gondolatnak is.”33 Mint művelődéstörténeti érdekességet érdemes megemlíteni, hogy a MOVE Társadalmi és Sport Egyesület 1925-ben saját sportlapot adott ki Cegléden. Ez a lap mindössze két évet élt, de vidéki viszonylatban korát megelőző kezdeményezés volt. Elindításához bizonyára első korszerű sportpályánk megszületése adhatta az ihletet. A lap gyenge színvonalú volt, de két éven át ontotta a sporthíreket, a mai kutatók számára nagyon értékes forrás. Még ebben a korban sem született Cegléden semmiféle folyóirat vagy irodalmi társaság, az irodalmi életet még mindig helyi lapjaink jelentették. Az íráshoz értők közül kiemelhető Sárkány József Kossuth-kultuszt ápoló cikkeivel, dr. Szomorú István verseivel és novelláival, Simon János közéleti kritikáival. Nagyon érdekes és vitatható, mivel indokolja a Cegléd Monográfia szellemi életünk lanyhaságát: „Az a körülmény, hogy Cegléd város oly közel (73 km) fekszik Budapesthez, sok tekintetben nagy előnyére szolgál a város lakosságának, kultúra szempontjából azonban azzal a hátránnyal jár, hogy itt önálló kulturális élet alig tud kialakulni, mert mindazt, amit e tekintetben a város kíván, a legkönnyebben, kényelmesen megkaphatja Budapesten vagy Budapestről s nem érzi azt a nyomasztó szükségletet, amit a távolabb fekvő helyek lakossága érez s ami önálló kulturális élet kialakulásához vezet.”34 Szellemi életünk irányításában tehát a helyi sajtónak jelentős szerep jutott, nőtt is népszerűsége ezekben az években, s „a negyvenes évek elején alig volt olyan ceglédi család, melynek asztalán vasárnaponként egy-két ceglédi újság ne lett volna.”35 Simon János népszerű lapja 9500 példányban jelent meg, ami egy vidéki lap esetében nagyon magas szám. 37 -
