Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)
Társadalmi egyesületeink közművelődési tevékenysége
olvasásra. Jól látta ezt a Népkör vezetősége is: „Valamennyi közművelődési Kör azért alakul, hogy annak tagjai a kölcsönös nézetkicserélés által egymást oktassák, olcsó pénzért olvashassák a legjelesebb lapokat, hogy egész könyvtár álljon minden tag rendelkezésére önképzés céljából, hogy az unalmas őszi és téli estéket hasznosan és kellemesen töltsék el. Ezt írja zászlajára valamennyi erkölcsi testület és váljon meg is tartja-e? Sajnos, a legtöbb nem, hanem lesüllyed borozó társasággá, olykor közpénzen fenntartott korcsmává.”5 Helyi lapjaink állandóan ostorozzák a paraszti réteget az önművelés elmulasztása miatt: „A felsőbb osztályok még annyira amennyire megtalálják ebbeli szükségleteiket. A jelentékeny számú iparos osztálynak is ott vannak a maga különböző egyletei és olvasókörei, melyek mindannyia valóságos kultúrmissziót fejt ki. De árva és gondozatlan ebben a tekintetben az az osztály, mely a mi városunk lakosságának a zömét teszi: a gazdálkodó osztály. Pedig talán éppen ezeknek van a legnagyobb szükségük a könyvre. Nemcsak szórakoztatásul, hanem sokkal inkébb tanulság, felvilágosítás okáért. Nem annyira szépirodalmi munkákra, mint inkább okos, népies nyelven írott kis kátékra, melyek a gazdasági élet sokféle ágában, s a közélet mindennapos dolgaiban legyenek megbízható útmutatói.”6 Nem szabad azonban felejtenünk, hogy a kötelező népoktatás bevezetéséig a ceglédiek többsége csak az élőszóval való közléshez volt hozzászokva. A templomi prédikációban kapott erkölcsi útbaigazítást, a piacokon, vásárokon, a szárazmalmokban és kovácsműhelyekben szedte föl a nagyvilág híreit. Akik „kijárták” az elemi iskola 4-6 osztályát, sokszor csak silabizálták az írott szövegeket, a paraszti életforma pedig látástól vakulásig tartó munkára kényszerítette őket. Nagyon nehéz volt ezt a társadalmi réteget könyvszerető emberekké nevelni. Régi egyleteink ezen a téren óriási népművelő munkát végeztek! Egyleteink népművelő tevékenységének fontos területe volt az ismeretterjesztés. Minden alapszabály tartalmazta ezt a feladatot, rendeztek is ismeretterjesztő előadást elég gyakran. De a komoly tudomány a legtöbb hallgatót nem érdekelte, ezért az ismeretközlést mindig össze kellett kapcsolni szórakoztató műsorral. A tudományt a századforduló ceglédi polgárának csak bizonyos „árúkapcsolással” lehetett eladni. Számtalan példát lehet erre idézni a korabeli lapok beszámolóiból. „Az iparosok egylete jan. 24-én ismét minden tekintetben sikerült zene-estélyt rendezett: mely most is felolvasással volt egybekötve. A felolvasó dr. Kovács Antal „Részletek a modem hygiéniából” ez. értekezést a közönség elismerő tetszése kisérte, mely élénken nyilvánult az ifjú orvos értékes előadása iránt. Ezek után, mint rendszeresen, táncz következett, mely a legjobb hangulatban kivilágos kivirradatig tartott.”7 Ugyanebben az évben egy másik hír a Népkör tájékáról: „A helybeli Népkör-Egylet dec. 24-én könyvtára gyarapítására zeneestélyt rendez a dalárda közreműködésével, felolvasással és szavalattal egybekötve.”8 Lapjaink gyakran ostorozzák egyleteinket ezért a fonákságért, szemükre hányják, hogy „az ismeretterjesztő előadások helyét inkább az anyagi jövedelem fokozására szolgáló táncmulatságok foglalják el, ilyenképpen csak természetesnek lehet találni, hogy egyleti helyiségeink csak akkor telnek meg, ha mulatságról van szó. Ideje volna már, hogy az igények emelkedésével a közismeretek emelésére szolgáló ismeretterjesztő előadások is szaporodjanak.”9 12
