Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

Függelék

71

Mondják, hogy az örvényt saját kezeddel Régen megástad és az nyitva állt.

Tán láttad is sötét, borús szemeddel Ott leskelődni a rideg halált?

Nagyba játszál, szintúgy a sors is tevéled, Nem menekült lelked bármit akart.

Szégyelted a sebet, miket az élet Vágott rajtad, de el sohasem takart.

Mondják, hogy a könnyelműségnek árja Összecsapott régen fejed fölött.

Hogy aki életét oly sietve járja Mint te tevéd: elvész idő előtt.

Tán kárörömmel is mondják felőled:

Elgázolád élted virágait.

Mit várhattál a sorstól és az tetőled.

Ha végképp elhagyott remény, s a hit?

Mondják, - de hajh elítélni mi könnyű,

Ám Ítélni igen nagyon nehéz.

Sok sírra talán szakadva hull a könnyű,

Míg rá az ég megundorodva néz.

Ki látta a kínt, vajh ki vette számba A mit lelked napról napra kiállt?

S most azért minden mihaszna gyáva Tetted miatt csak gyávának kiált?!