Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

Függelék

72

Kislelkűség hitet, reményt feladni Bölcsen kiált a túlbölcs emberész. Inkább lehet magunkat megtagadni Ha összegyűlt a baj, kitört a vész.

Szép phrázis ez, jut is soknak eszébe Kik nem tenyésztik a becsületet.

Kik odaadják szivük, lelkűk cserébe, Hogy tengedhessék e rongy életet.

Hogy mit tevéi, mint tevéd, te titkod S ítélje meg az örök Isten azt.

Hogy bús napodra éjt kellett borítnod - Emlékednél csak fájdalmam virraszt. - Tudom, hogy ha gyógyítani nem lehet már Levágják a fájó sebes tagot.

Fájt mindened neked, fájt itt az élet. Levágtad azt, s többé már nem sajog.

II.

Nem bánt többé a kétségek nyila,

Nem fetrengsz a lét küzdelmeiben.

Elmúlt a gond s szíved már megfagyott Sokat küzdött kebled nyugszik, pihen.

A lélek szólt: elég a kín nekem És összedűlt testednek sátora - Jó már ott a csendes sír kebelén Lágyan nyugtat a békés föld pora.