Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)

Függelék

70

II .

POLÁNYI MIKSA HALÁLAKOR

/Forgács Endre főszerkesztő verse a Czegléd 1879. ápr. 20-i számában a Tárcza c. rovatban/

Hát széttiporta lelked földi zárát,

Mit össze a nagy Istenkéz rakott,

Kétségbeesés hitednek gyenge várát megvívta és a porba dőlt legott?

Mint vak éjben a villám sárga fénye Átmetszi a sötét felleget:

Úgy törted át, hogy tűnt szíved reménye,

A rád szakadt emésztő terheket.

Szívünk, eszünk nem bírta el a sejtést,

Hogy bírja most a rémséges valót? - Kik szántunk nOnt sorsüldözött teremtést:

Mit érzünk, hogy nincs már, hogy halott?! Kinek gyógyír elmérgesült sebére Itt e világon nem volt lelhető.

Ki hinné, hogy saját elomló vére Gyógyír lett rá, - s a néma temető?

Homlokodra, ahol az ész tanyázott Forró golyó csókolt hideg halált.

Nem reszket .t kezed, nem is hibázott,

A koczka vetve volt - bizton talált.

A dördülést meghallott a vidéken Elfordult tőled a megunt világ;

Hol a mi nyílt, legázolád te régen S nem volt számodra már ott több virág.