Kürti Béla: Tallózás a ceglédi sport múltjában (Cegléd, 1987)
Virtuskodó ceglédiek
8 1903-ban két városházi tisztviselő, Marosy János számvevő és Csurgay Árpád számtiszt fogadott két hordó sörben, hogy a város két legerősebbnek vélt fiatalembere közül ki lesz a győz tes birkózásban. A két erőtől duzzadó ifjú: Szalay László és Seilinger Aladár. A nem mindennapi küzdelmet így írta le a korabeli tudósító: "Az érdekes fogadás és birkózás a napokban folyt le a gimnázium tornatermében és nagy nézőközönséget vont össze. A birkózást Szervánszky Jenő tornatanár vezette le és 10 percig tartott. A lefolyás szabályszerű volt, eredményre azonban nem vezetett, mert egyik sem hagyta magát. A szemlélődésből az tetszett ki, hogy Seilinger kétszer olyan erős.mint Szalay, viszont azonban Szalay háromszor olyan ügyes mint Seilinger. A birkózást a legközelebbi kedden végkimerülésig viQ szik. A két hordó sör addig természetesen a levegőbe lóg". A kihívásos, fogadásokkal fűszerezett viadalok különösen a cirkuszi birkózásban voltak gyakoriak. A hivatásos díjbirkózók gyakran mérték össze erejüket az önként jelentkező amatőrökkel, nagyerejű helybeli tehetségekkel. Cegléden erre kiemel kedő példa a századfordulón az a Nagy Sándor, aki hentes legényből lett hivatásos birkózó világbajnok, akinek legérdeke sebb kihívásos mérkőzését már megírtam első sporttörténeti mun kámban "Nagy-Kőrös contra Czegléd" címen, ő is virtusból kezdett birkózni, s később ő lett az országos hírű ceglédi birkózósport elindítója. Csak a XX. században jutott el sportmozgalmunk odáig, hogy pusztán a győzelem öröméért kiálltak versenyre az emberek, s legszebb jutalomnak a sportérmet tekintették.
