Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
őegyszülött szent Fiának, s istenhitet menteni. Ötven éve egy közösség - bár kezeit megkötözték gyűlölet-szült törvények - nagyfába vágva fejszéjét, adva vérét, verejtékét szervez egyházközséget. Emez tervez, amaz épít s megnyitva a földnek mélyít altemplomnak rak falat... Mindenszenteki misére ezrek jönnek templomtérre fáklyák és gyertyák alatt. Ekkor lép a Diktatúra papjukat indítva útra száműzöttek szekerén; s míg az Bugacon rostokol széjjeldúlt templomroncsokon gaz és fű női... nincs remény. Am maradt egy lelki-szentély: a Nép kitart, a Nép nem fél, fejét le nem alázza; kudarc őt el nem téríti, s lelkészeit óvni, védni eljár imaházába... És hiába fenn a Gálya s csak alul a tenger árja végül győz az áradat: Ötven év miijó fohásza, vértanuk könny- s vérhullása felemeli a falat... Most e szentelt monostorban örömünnep s hála-tor van Apát Urunk általad. Köszönjük, hogy közénk jöttél és hogy velünk ünnepeljél a meghívást vállaltad.
