Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
IV. Akik versben vallottak Ceglédről
Szívben közel, de térben távol Ott rejtőzködik szülőházam, Felém tekint ablakszemével Akáclombok zöld sátorában. Megsimogatom gondolatban S tovább száll múltkereső kedvem, Csillogni kezd egy palás tető A szürke tető rengetegben. Kicsiny ház: Egy leány lakott ott S a boldogság kettőnk szívében, Félig emlék, félig valóság... Ez a lány most a feleségem. Változik a kaleidoszkóp, Sietnem kell, hogy szóval érjem, Az igazság ceglédi háza Emelkedik a Kossuth-téren. Homlokzatán csillog a címer... S mert az élet nemcsak vasárnap, Tanúja hétköznapjaimnak. Itt szolgálom népem s hazámat. Északra a gimnáziumnak Karcsú tornya szúr fel az égre: Fiam s leányom itt tanítják Tudományra és emberségre. És azontúl ...a temetőkert. De nem! én ezt még meg se látom, - Sok dolgom van még és reményem, Elintézetlen e világon! TEGUCIGALPA Igen, tanultuk, tudni kellett, Valahol az óceán mellett Van ez a furcsa-furcsa város. De az évek szálltak felettem S elfeledtem Ma ráérő, csendes napom van, Tallózgatok a lexikonban 83
