Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
III. Ceglédi prózaírók városukról
Hát aztán különösebb virga nem is lett belőle. Az orvosság nagyon idejében érkezett. A beteg gyermek hamarosan talpra állt. Csak éppen a két föstőbánta vagy két nyáron a komédiát. Mert azt egyetlen ismerős meg nem állotta, amikor elhaladt a Lukácsi parcella mellett, hogy valami virágos jó kedvvel be ne kiáltson: Hallod-e, Jani! Nem eladó a szamarad? Mert ha árában eladnád, én ugyan megvenném!" EMLÉKEK A KISVASÚTRÓL (Pest megyei Hírlap 1978. máj. 11.) „A Ceglédi Hantháza vasutat 1909-ben ünnepélyesen adták át a forgalomnak. Ezt a ceglédiek és a város környékén lévő települések lakói annak köszönhették, hogy Kossuth Ferenc ipar- és kereskedelmi minisztert választották meg képviselőjüknek. Egyébként a verestéglás ceglédi állomást is a miniszter jóakaratú támogatása hozta létre. Hetven éven át napjában többször is végig pöfögött-köhögött a csemői vonat a városon és a határ egy részén, Úgy er, Alsóerdő, Zöldhalom, Végh-telep, Kupai-Kovács major irányában. Szorgalmasan fuvarozta a ceglédieket a határba, a csemőieket pedig a városba. Hogyan is mert volna valaki arra is gondolni, hogy egyszer ennek a fürge vonatnak is kitelik az ideje. Az idén február 2 8-án este nyolc órakor búcsúzott a vonat. Másnap reggel már csak módjával füttyögött a gőzös és csendesen trombitált a motoros. Azok a járatok, amelyek naponta kétszer végigcsattogtak a pályán, már csak a társadalmi munkásokat fuvarozzák, akik a vágányokat szedik fel, a síneket és a talpfákat szállítják a ceglédi vasútállomásra. Innét a börzsönyi úttörővasúthoz viszik a KISZ-fiataloknak. Nézem az utolsókat köhögőkis gőzöst és gondolataimban a múltat idézem. A Cegléd-Hantháza vasútépítés pályamunkáján annak idején ceglédi napszámosok dolgoztak. Olyan becsülettel állottak hely t a munkában, hogy jutalmul minden kubikos, aki az építésnél kitett magáért, élete fogytáig ingyen vasúti jegyet kapott a vonatra. Bizonyos Lendér Mihály szintén megkapta az életfogytiglani vasúti jegyet. Ezért aztán sokan irigyelték az öreget, meg tisztelték is, az alsóerdői gyönyörű szőlőparcellájáért. Mihály bácsi reggelente kilökte az utcára a taligát és megindult a Nyúl utcán, az Árpád utcán és a Mizsei úton a birtoka felé. Néha elhaladt mellette a gőzös. Ilyenkor - ahogy illik - megbiccentette mutatóujjával a kalapja szélét, ami a masinisztának, a fűtőnek vagy éppen a vonatkezelőnek szólt. Ezt tartja róla a szájhagyomány. Történt egyszer, hogy az öreg éppen az úgy éri megállóval szemben járt, amikor a vonat megállt. A mozdonyvezető visszaköszönt az öregnek, s mert volt ideje bőven, odakiáltott:- Misi bácsi! Magának ingyenes jegye van a vonatra, ugyan, miért megy nap mint nap gyalog a szőlőjébe? Az öreg félszemmel végigmérte a masinisztát és úgy szólott, hogy azt az utasok is meghalják:- Nem lehet, édes öcsém! Sietek!" ÉLETRAJZ: Rossi Károly Nagymaroson született 1905. szeptember 4-én. Cegléden érettségizett a Kossuth Gimnáziumban 1924-ben. Kecskeméten jogot hallgatott, de anyagi okok miatt tanulmányait nem tudta befejezni. Sokfelé próbálkozott kenyérkeresettel: volt mozigépész, kereskedő, újságíró, vállalati raktáros. Állandó részese volt Cegléd kulturális életének. Az 1930-as években több 73
