Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
III. Ceglédi prózaírók városukról
zenés vígjátékot írt, melyeket elő is adtak az egyleti színjátszók. Legsikerültebb darabjai: "Elszáll a nyár", "Hat szép lány szállást keres" (ezt az operettet közkívánatra többször is bemutatták az Iparos Kultúrházban (mai Művelődési Központ). Az 1950-es évektől kedve inkább tárcákat, novellákat, humoreszkeket írt a legkülönbözőbb lapok számára. Gyakran hozta írásait a Pest megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Kisdobos, a Pedagógusok Lapja, a Szolnok Megyei Néplap, de több fővárosi lap is, mint pl. az Ország-Világ, a Magyar Rádió és a Ludas Matyi. Cegléd legtermékenyebb prózaírója 1986. január 7-én hunyt el. Dr. Szomorú István Cegléd első irodalomtörténet írója. Kéziratban fennmaradt befejezetlen dolgozata, a "Ceglédi Athenas" az első próbálkozás irodalmi életünk összefoglalására. Óriási kutatómunka van ebben részben gépírásos, részben kézírásos munkafüzetben. Rengeteg adatot bányászott elő a múltból, rövid terjedelemmel legtöbb írónktól szemelvényt is közöl, néhány mondattal már minősít is, de a műveket ebből a munkából sem ismerhetjük meg igazán. Ó maga így fogalmazta meg írása jellegét: "Ez is inkább csak vázlat, mint teljes részletezés és elemzés." Mindenesetre Sárkány József úttörő kis füzetéhez képest ez gazdag anyag, rendkívül értékes forrásmunka a kutatók számára. Nézzük, hogyan jellemzi Szomorú István Cegléd irodalmát, mely a helyi lapok hasábjain indult el a múlt század utolsó évtizedeiben. A HELYI IRODALOM KÉPVISELŐI (Ceglédi Athenas, Cegléd, 1959. kézirat) "A lapok, amellett, hogy a város helytörténetére vonatkozóan számtalan érdekes adatot tartalmaznak, azért is érdekesek, mert városunkban 75 év alatt megjelent közel 300 évfolyam-kötetben a helyi szerzőknek olyan sok verse, elbeszélése, tárcája, riportja, színes beszámolója jelent meg, amelyből köteteket lehetne összegyűjteni, s amely ékes bizonysága lehetne annak, hogy a város lakossága milyen műveken mulatott, melyek voltak szórakozásának fő témái, s kik voltak azok, akik tehetségük és képességük szerint hétről-hétre, vagy esetről-esetre e tekintetben kiszolgálták és táplálták. Kétségtelen dolog, hogy az efféle vidéki irodalomnak nagyon műkedvelő íze van. Sok benne a sablonosság, még az epigonizmusig is csak az izmosabb tehetségek juthattak el. Az idő is eljárt felettük. A magyar nyelv nagyot fejlődött. A régi szóhasználaton, fordulatokon és képeken ma már csak mosolyogni tudunk, de ennek ellenére e régi lapok hasábjain számos meglepő törekvés és számos elakadt kísérlet jó eredményét látjuk. Ezek az elbeszélések és versek fejlesztették az irodalmi átlagízlést s így hasznos szolgálatokat tettek a város kulturális érdeklődésének fejlődése tekintetében... .. .Azok az alkalmi költők, legyenek azok versírók, vagy prózaírók, akiknek nyomtatásban - a helyi lapokban - műveik jelentek meg, legtöbb esetben dilettánsok, alkalmi műkedvelők, akik iskolai tanulmányaik során, az irodalmi önképzőkörök padjaiból kinőve folytatták próbálkozása74
