Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

III. Ceglédi prózaírók városukról

- No-no! azért odébb lesz az egy cseppet! Te már odalenn várod meg, öcsém, amíg ezeket a portékákat elviszem innét!- Segítség! Segítség!- Idehallgass! Maradj veszteg, mert megrántalak! - csendesítette az öreg csak úgy foghegyről, mialatt a kereket kikötötte.- Ne félj, nem tart soká. Én raktam össze ezeket a miegymásokat, mestere vagyok, ha széjjelszedem!- Feljelentem ezért a gyalázatért!- Úgy-úgy, csillagom, de majd csukákkor, ha felhúztalak! Ha nagyon magadban vagy, leeresztek egy üveg pálinkát. Epret vagy barackot?

Forduljon fel a pálinkájával együtt!- Elég csúnyán felelsz a szívességemre - s azzal befordult a pálinkaházba s ügyesen kézzel szétszedte az edényeket. Nem telt bele egy negyedóra, már ott állt a kútnál és kedvesen nyugtatta a fináncot.- Van-e még türömolajod? Hát egy öt percig még csak álljad. Atszólok a Mester szomszédnak, hogy fogjon be, aztán egy fuvarral rántsa odébb ezeket az alkalmatlan portékákat.- Sokba kerül ez magának! - nyögte keservesen a finánc. Úgy lehet, hogy már megmacskásodott a lába a vödörben.- Sokba-e? - dünnyögte az öreg ravaszul s csendesen átballagott a szomszédba. A rakodás nem soká tartott s a kocsi kifordult a dűlőn.- No, édes öcsém, kapaszkodj, mert húzlak! - a kerék recsegett, a lánc csikorgott s a finánc kidugta a fejét. - Ezért kap maga vagy hat hónapot!- Egy percet se komám, egy percet se!- Felmentik?- Fel se jelentesz! Lenne az neked majd akkora szégyen, amekkora baj nekem. Igyunk még egy pohár pálinkát. Ebből a szilvából!- Nem kell! Egy cseppet se öntsön!- Nem is vagy te akkor magyar ember! Micsoda természet van benned, ha még a virtust se becsülöd! No, csapj föl, koma! - nyújtotta felé a jobb kezét. Most én nyertem. Majd közelebb te leszel fejjül!

A finánc szótlanul koccintott, lehajtotta a pálinkát és utána megindult a dűlőn. Jankli bácsi mögötte ballagott a hártya szélin. Elkísérte egy darabon. Mikor a finánc vagy ötven lépésre járt, visszafordult.- Remélem lesz annyi becsülete, hogy nem mondja el senkinek.- Sose, édes egy gyermekem! -fillentette ravaszul az öreg s mint ez az írás bizonyítja, nem állott a szavának. Persze, amikor nekem elmondta, a finánc már túlhaladt hét határon.

Megjegyzem, jankli bácsi a Zöldhalomban sose főzött pálinkát. Az a pálinkaház csak úgy szemre készült, arra az esetre, ha a fináncok nagyon kíváncsiskodnának. Volt olyan, aki arra esküdött, hogy a Dobos Gyurka patikájában szűrték jankli bácsi pálinkáját és azonban úgy tudom, hogy a Hosszúcsemőben. Hogy kinek a szőlőjében?

Hát azt csak fütessék a fináncok!..."

71