Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)

II. Magyar klasszikusok a ceglédi mindennapok történetéből

"Önarckép. Aquarell! 1915."

Megdöbbentő.- Régen voltunk ilyen legények-mondtam neki.

Rám néz, s elmosolyodik. Bajusza szétugrik, s azonnal vissza is helyezkedik.

A kép csodálatos. Olyan, mint egy egyiptomi.

A szemek, minta bálványok szemei. A szája, vastag, kegyetlen. Szomorú.

Ebben is a könyörtelen sors igájában élő ember véghetetlen szomorúsága.

Aztán forgattam a csudálatos képeket. Egyik-másiknál megállók.

"Részegek. Aquarell 1926."

Ilyet Rippl-Rónai óta nem láttam. Ez aztán a feneke az élet minden szociális nyomorának. Ahogy ezek az ismeretlen részegek a pálinkaivó ajtajában, a kerítés tövén, egymáson hevernek, mint két disznó. És mégis emberek. Mily egyszerű. S mégis milyen monumentális.

Elővettem egy könyvemet, a "Magyarok" címűt.

Beleírtam, hogy "szeretettel".

Akkor azt mondtam.- No most írja bele a könyvébe, hogy nekem adja. Én is adok egyet.

Azt mondja:- De én barátságul akartam ezt adni magának.- Én is abból adom. Ezek az én pasztelljeim.

All. Nem tetszik neki valami.

Lassan megszólal:- Ez csere!...

Mélyen megvoltam hatva. Ez valami olyan finom disztinkció, hogy meg se tudom magyarázni.

Mikor aztán falusi, elemi iskolai betűkkel beleírta a nevét a könyvébe, azt mondta:- Le akarom magátfesteni - azt mondja - nagyon jó állású feje van.

Vasárnap lefestett. Fekete plajbásszal. Néztem, míg dolgozott.

Mint egy szőlőmunkás, aki metszőkéssel megy végig a szálakon, s minden ág-bogat megnéz, mindent tisztogat, ami fölösleges..."

Mint festőmunkás, akinek csodálatos lelki élete van az egyszerű külső alatt s nemes kultúrlelke. Tele érzéssel, aggodalommal, fájdalommal és bölcsességgel.

S megszólalt előttem a nagy titok, hogy a tehetség, az nem humbug!

Nem. Az Isten adott valamit az embernek: egy kis fényt adott abból, amely őt betölti. Ez a kicsi fény, ha kigyullad, istenné teszi az embert."

ÉLETRAJZ: Élt 1879-től 1942-ig. A legnagyobb magyar realista regényírónk. A forradalmi hagyományú Felső Tisza-vidék szülötte (Tiszacsése). Középiskoláit Debrecenben és Sárospatakon végezte. Felsőfokú jogi, teológiai és bölcsészeti tanulmányok után a fővárosba költözött és újságíró lett. Állandóan járta az országot, megfigyeléseit útirajzokban és regényekben dolgozta föl.

A két világháború közti időben nagy erővel ábrázolta a magyar dzsentritársadalom pusztulását, jelezve, hogy a jövő Magyarországa csak a népi rétegekre támaszkodhat. (Úri muri, Kivilágos kivirradtig stb.) Az 1920-as években írta a gyermekkorát megörökí45