Kürti Béla: Írók és költők vallomása Ceglédről. (Irodalmi olvasókönyv) (Cegléd, 1998)
II. Magyar klasszikusok a ceglédi mindennapok történetéből
ÖNÉLETRAJZ (Tömörkény Emlékkönyv, Szeged 1966.) "Ez az életrajz kissé zavaros, de nem én zavartam össze, hanem az élet. Ott kezdődik, hogy 1866. december 21-én születtem Cegléden, a vasúti állomáson. Édesapám abban az időben pár évig bérben bírta az osztrák vasúttársaságtól a ceglédi vasúti vendéglőt, így esett meg, hogy a szegedi születésű többi öt testvéremmel szemben nem a szőkébb haza homokján láttam napvilágot. A gyermekkoromban ebből később nagy testvéri hangok keletkeztek a "szegedi betyárok" és a "ceglédi bicskás" között. Az utóbbi sértés alaptalan volt, mert bár Cegléden születtem az anyakönyv szerint, de sohasem voltam benn a városban. A vasúti állomás igen messze esett a várostól (a mostani ceglédi állomás azóta már a harmadik) s hatvanhat karácsonyán irgalmatlan nagy hideg lévén, nem vittek be a városba keresztelni, hanem kihozták a papot a vasútra. Két év múlva hazakövetkeztünk onnan s azóta sem állván módomban Ceglédre ellátogatni, azzal a zavaros ténnyel kezdődik ez az egész élet, hogy még sohasem voltam abban a városban, amelyben - keresztlevél szerint - születtem." ÉLETRAJZ8: „A Torontálból Ceglédre szakadt német család gyermeke városunkban született és itt hallotta az első magyar szót. Szülei, kik a vasúti állomás éttermét bérelték, hamar elköltöztek Ceglédről, Szegeden telepedtek meg. Tömörkény (Steingassner) István iskolái elvégzése után előbb Kistelken, majd Szegeden lett gyógyszerész. Nem maradt patikus. 1886-tól a Szegedi Híradó, 1892-től a Szegedi Napló munkatársa, később a szegedi Városi Múzeum könyvtárosa. Közben számos elbeszélést, régészeti és néprajzi tanulmányt ír. A múzeum igazgatójává nevezik ki, ekkor már a Szeged környéki népélet sajátos hangú, kiváló ábrázolója. Hazai régészetünk egyik úttörője, néprajzi gyűjtő és a népnyelv búvára... Szegeden 1917. április 24-én halt meg." Móricz Zsigmond A nagy magyar regényíró országjárása során többször megfordult Cegléden is. Megfigyeléseit különböző lapokban, legtöbbször a Kelet Népében tette közzé. Egyik ceglédi útja alkalmával megörökítette a ceglédi piac hangulatát, egy másik alkalommal jellemezte a magas kerítések mögött élő nagygazdák közösségi magatartását, a fővárosban pedig megismerkedett azzal a Benedek Péter naív festővel, aki később ceglédi lakos lett. Ezt a találkozást is megírta, kitűnően jellemezve a mi "Péter bácsinkat", akinek életrajzát dr. Ikvai Nándor írta meg.9 8. PATAKI Ferenc: Ceglédi Emlékhelyek. Cegléd 1988. 9. Élet és Tudomány kalendáriuma. Bp. 1968. 41
